A megbecsülés jele

A jelenleg a világ hetvenhét országban tagszervezetekkel rendelkező Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége (IFSW) – 1977-ben a november 12-ét jelölte ki a szociális munka világnapjának, Magyarország 2007-ben csatlakozott az e napra ünnepként tekintők táborához.

Minden kisebb és nagyobb közösséget, így a társadalmat is minősíti, mennyire nyújt segítő kezet a valamilyen okból bajbajutott tagjainak, hogyan bánik a szegényekkel, az idősekkel, elesettekkel, a kirekesztettekkel. Magyarországon – jó szándékú megközelítéssel – minden harmadik emberről elmondhatjuk, hogy azok közé tartozik, akik segítségre szorulnak. A szociális munka – valójában inkább hivatás – képviselői e társadalmi közösségvállalás első számú zászlóvivői. Ezt a szolgálatot hatalmas emberszeretet, empátia és türelem nélkül még néhány napig sem lehet végezni.  Mint a pontos meghatározás leírja: a szociális ellátás „segíti a hatalomtól megfosztottak hatalomban való részesedését, a nagyobb társadalmi jólét és jól-lét elérését, melyhez igyekszik kedvezőbb társadalmi feltételeket teremteni.”

Sajószentpétert a legendásan összetartó bányásztelepülések évszázados múltja mindig is kötelezte ennek a nagyon fontos társadalmi tevékenységnek megszervezésére. Mai helyi képviselői a Sajószentpéteri Területi Szociális Központ dolgozói, akik évtizedek óta, most az egyre romló helyzetben is (csakúgy, mint a járvány első hullámában tették), helyt állnak, időt, fáradságot nem kímélve dolgoznak azon, hogy a bajbajutottaknak reményt nyújtsanak.

Ezt a tevékenységet csak akkor lehet teljes emberként végezni, ha érzik a mögöttük álló társadalom anyagi és erkölcsi megbecsülését. Ha már azok hajlamosak elfeledkezni róluk, akik anyagiakkal is tudnák méltányolni ezt a helytállást, legalább mi mondjunk nekik a mai napon egy „köszönjük”-öt.

Kiss Barnabás