A neves elődök nyomában

Kulturális hírek

A 2019. január 22-én, Miskolcon átadták a Mazsaroff-díjat, amelyet idén Góré Szabina fiatal sajószentpéteri képzőművész érdemelt ki. Ezzel újabb lépést tett meg a nagy elődök által kitaposott úton, egyre inkább helyet követelve magának a neves kortárs képzőművészek között.

Az idén tizenegyedik alkalommal adták át a Mazsaroff Miklós (1929-1997) Miskolcon alkotó Munkácsy-díjas festőművész nevét viselő (özvegye, Nikolaeva Mária által 2008-ban alapított) díjat. A díj odaítélésével a szakmai kuratórium minden évben egy Miskolcon, vagy a régióban élő, ahhoz szorosan kötődő, fiatal alkotót ismer el, és egyben ismertet meg a képzőművészet kedvelő közönséggel. Az alkotói szabadságukat anyagi támogatással segítik, és számukra kiállítási lehetőséget biztosítanak a Miskolci Herman Ottó Múzeum Miskolci Galériájában.

Hogy jól megérdemelt helyre került a díj, arra Góré Szabina eddigi – bizonyára sokak előtt alig ismert – pályafutása a legékesebb bizonyíték. Amely dióhéjban az alábbiakban foglalható össze:

Középiskolai tanulmányai befejezése után 2008-tól 2013-ig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festő-szakán igyekszik megtalálni a saját útját. Ebben mestere, Hegyi Csaba lesz segítségére, aki nem csak a festői technikákat tanítja meg neki, hanem a képek mögötti háttér és tartalom felépítését is. Negyedéves korában még kísérletezik, de már leteszi névjegyét: a Tolvaly Ernő Festészeti Díj 2012 II. helyezettje lesz, Pécsen több kiállításon is bemutatkozik.

2018-ban elnyeri a Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjat, és elindul meghódítani a világot: a Lengyelországi Kielcében egyéni kiállítást ajánlanak fel számára, csoportos bemutatón pedig láthatják munkáit a Salvadortól  (Brazilia) a lengyel Przemysl,  Krosno és a cseh Český Krumlov és a holland Venlo városok galériáin át Berlinig. Ezek mellett itthon is egyre több városban láthatóak művei (Kaposvár, Miskolc, Nyíregyháza, Sárospatak), miközben Csehországban tanul ösztöndíjasként.

És ahogyan Lenkey-Tóth Péter festőművész jellemezte a díj átadása alkalmából:

Ha Szabina képeire gondolok, akkor elsősorban a néma, de mégis beszédes figurái jutnak eszembe. Mesék a máról és a tegnapról, a nyúlról és az árnyékáról, azaz önmagunk esendőségéről és végességéről. Súlyos témák a ki vagy az el nem mondható árnyékában. Éjjel-nappal sötét ügyek. Világos, ezt csak így lehet, erre csak így képes, ilyen sötéten, de mégis színesen, ilyen súlyosan, de mégis laza vonalakkal, ilyen feszes rendben, de mégis könnyed geometriával, és e mellé még a viasz finom illata, tapintható meleg felszíne. Igen, ez csakis így mehet, a történetmesélés maga hozza létre a valódi tartalmat, ami a kezdet kezdetén számára még nem teljességében ismert, mert ez, ahogy rétegről rétegre halad, dörzsöl, merül, tapad, ragad, fokozatosan tárul fel előtte és mutatja meg önmagát. Önmagát. Ő saját magát. Mondjuk ki: Szabinát. És persze történeteit magáról és rólunk.”

Gratulálunk Szabina eddigi sikereihez, és a kiérdemelt díjhoz, amely bizonyára nem az utolsó lesz pályafutása során. Reméljük, hogy egyszer majd itthon is láthatjuk izgalmas alkotásait.

Kiss Barnabás