Az első sóhajtól az utolsóig

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” A keresztény hegyi beszéd részét képező Aranyszabály szinte minden vallásban fellelhető, és a humanista gondolkodásnak is középpontjában áll. Ennek szelleme lengte át 2019. június 6-án 13.00 órától a Sajószentpéteri Művelődési Központ színháztermét is, ahol ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az Idősek Otthona fennállásának 35. évfordulójáról.

Ezzel a gondolattal nyitotta meg a megemlékezést Füleki Mária Tímea, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Dr. Csiba László Integrált Szociális Intézmény vezetője is, miután köszöntötte a rendezvényre meghívott vendégeket, valamint az ünnepelt intézmény egykori, mai dolgozóit, és a megjelent lakóit. Akik számára fontos az elesettekről, az idősekről történő gondoskodás, és ennek elismerését szolgálja a mai nap.

Dr. Kelemen István, főorvos – aki a Szülőotthon édesapja által kinyitott kapuját igazgatóként 1984-ben bezárta – ünnepi beszédében megrendülten emelte ki: a sors szomorú fintora, hogy ahol egykor az első felsóhajtás elhangzott, ott most elesett emberek utolsó sóhaja hallható. Az embereket világra segíteni, vagy onnan végleg elengedni, megkapó pillanat, de mindkettő felelősségteljes munkát is igényel. Emlékezzünk most meg együtt erről, és az emberszeretet, a törődés fontosságáról. Majd néhány demográfiai adattal is alátámasztotta, hogy miért sorskérdés, miért kerül előtérbe ma az idősgondozás. Oly korban élünk, amikor a nemzet lélekszáma állandóan csökken, a népességen belül az idősek aránya nő, a mai 19%-ról 2050-re elérheti a 25 %-ot. A ma születő magyar lányok 61, a fiúk 60 évet remélhetnek egészségben megélni, a 65 év feletti emberek száma 1,8 millió, ebből 1,3 millió valamilyen korláttal él. Tehát egyre több emberről kell gondoskodnia a társadalomnak, emiatt növelni szükséges az ápolási helyek számát. Ennek módjait mi hamarabb ki kell találnunk, ugyanis ma csupán a rászorulók 3 %-ának jut hely intézeti ellátásban, de ez a házi segítségnyújtással együtt is csak 5%, ami elenyésző szám.

Demeter Zoltán országgyűlési képviselő, a rendezvény másik fővédnöke dióhéjban összefoglalta az intézmény 35 évét. Az 1984-ben megszűnt szülőotthon épületében funkcióváltással városi fenntartású idősotthon kapott helyet, ahol 60 ellátottról 26 dolgozó gondoskodott. Az intézmény 2007-ben került megyei önkormányzati fenntartás alá, majd 2017-ben négy szervezeti egységgel létrejött a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Dr. Csiba László Integrált Szociális Intézmény. Erre a 35 évre emlékezve elsőként köszönet, hála, és megbecsülés jár a dolgozók munkájáért, melyet csak hatalmas elhivatottsággal lehet végezni. A családokban közösen kell megoldani, hogy az idősek minél tovább aktívak tudjanak maradni. Ha már segítségre szorulnak, akkor az ápolásukhoz nagy odafigyelésre, és szeretetre van szükség. Ennek az intézménynek is ugyanígy, családi közösségként kell működnie. Amely akkor lehet igazi otthon, ha a gondozottak ebből minél többet visszaadnak.

Az eltelt 35 évről, az otthon életéről készült kisfilm megtekintése után Radomszki Lászlóné a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság B-A-Z megyei kirendeltségének vezetője néhány kedves szóval megköszönte az intézmény dolgozóinak helytállását, és elismerő oklevelet adott át a korábbi és a jelenlegi vezetőknek, az egykori főnővérnek, a legrégebbi és leghosszabb ideig itt dolgozott ápolónak, és a legidősebb ellátottnak.

A délutáni műsorban a fiatal generációk képviselői idősekkel kapcsolatos érzéseket közvetítő versekkel, énekszámokkal, és táncműsorral kedveskedtek az ünnepelteknek, akiket ezt követően a Sportcsarnokban állófogadáson láttak vendégül, majd a napot egy jótékonysági koncert zárta.

Kiss Barnabás