Goethe és Heine nyelvén

A Sajószentpéteri Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében 2018. május 18-án délután a Lévay József Városi Könyvtárban immár harmadik alkalommal rendezték meg a német versek ünnepét, amely népviseleti bemutatóval is kiegészült.

„Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke kimondja, hogy az olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, saját nyelvüket használják.”

Magyarországon a helyi nemzetiségi önkormányzatok felelőssége, hogy az ilyen közösségek tagja élhessenek az állam által biztosított fenti jogaikkal. Sajószentpéteren ez leginkább a német kisebbség esetében nyilvánul meg látható tettekben is. Ők jól tudják, hogy a történelmi emlékezet fizikai kapaszkodó pontjainak (emlékhelyek, emléktáblák, kiadványok) létrehozása mellett az identitástudatuk erősítésének, generációkon átívelő megőrzésének leghatásosabb módja a szellemi kapaszkodóként szolgáló aktív közösségi élet szervezése, akár új hagyományok teremtése által is.

Mint éppen a mostani – az EMMI által is kétszázezer forinttal támogatott – rendezvény, amelyre szeretettel meghívták a környék települései német nemzetiségi önkormányzatának képviselőit és rajtuk keresztül a településük iskoláinak diákjait. Hogy Goethe és Heine nyelvét megszerettessék, a megszerzett tudást elmélyíthessék. Elsősorban – de nem kizárólag – azon német gyökerekkel rendelkező fiatalokkal, akinek családjában sem beszélik már napi szinten a nyelvet. És egy német-magyar nyelvű szavaló seregszemle – szándékosan nem verseny – jó alkalom arra, hogy számot adjanak arról hol tartanak ebben. A vendéglátó önkormányzat vezetője Csáki Károlyné is elmondta: „legjobban az érzéseket közvetítő verseken keresztül tudatosíthatják, hogy – a sokak által csak a háborús filmekből ismert – kissé keményebb hangzású német nyelv is lehet szép, nem csak a dallamosabb magyar. Emellett a tanulás által mozgósított belső erőfeszítés a személyiségük fontos fejlesztő eszköze.”

Ezt személyesen is igyekezett bizonyítani, amikor a „Német versek ünnepe és Népviseleti kiállítás” címmel meghirdetett délután nyitányaként Román Péterné nyelvtanárral Walter Helmut Fritz versét („Aber dann?”) eredeti nyelven, és Benő Eszter magyar fordításában („És azután?”) is tolmácsolták.

A megjelent vendégek üdvözlését követően először Neszádeliné Kállai Mária, kazincbarcikai népi iparművész, a Népművészet Mestere mutatta be az általa készített három gyönyörű sváb népviselet darabjait, és ismertette jellemzőit.

A programot színesítette és az irodalmat kedvelő fiatalok fellépés előtti lámpalázát valamelyest oldotta a Freedance-2008 TSE párosai által előadott táncbemutató.

Majd következhettek a szavalatok két nyelven. A Kazincbarcika (Szalézi Szent Ferenc Gimnázium – 8 tanuló), Miskolc (Szabó Lőrinc Általános Iskola – 5), Ózd (Vasvár Úti Általános Iskola – 2), a legtávolabbi Hercegkút (2), valamint Sajószentpéter (Kossuth – 7; Móra – 6; Hunyadi – 2) településeket képviselő előadók kiérdemelték a közönség lelkes tapsát. A felkészítő tanáraikkal egyetemben pedig közös tiszteletünket is, melynek jeleként természetesen ajándékkönyveket és szép virágcsokrokat vehettek át a műsor végén.

A közös délutánt egy szeretetvendégség zárta, amelyet a lazítás mellett tapasztalatcserékre és újabb barátságok kötésére is használhattak diákok, tanárok egyaránt.

Mert a hagyományokat azért is visszük tovább, és teremtünk újakat, hogy általuk olyan kis közösségek jöhessenek létre, amelyekben jól érezzük magunkat. És várjuk az újabb találkozást. Egy év múlva, ugyanitt.

Kiss Barnabás