Lévay emléktúra

Lévay József 1918. július 4-én 93. életévében hunyt el Miskolcon Hunyadi utcai lakásában. Halálának 100. évfordulója alkalmából a Sajószentpéter Városi Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Lévay József Városi Könyvtár által – a német nemzetiségi nyelvi tábort záró programként – szervezett emléktúrán hozzá kötődő helyeket kerestek fel Sajószentpéteren és Miskolcon.

 

Sajószentpéter

Lévay-ház
Kálvin tér 43.

A felvétel még 1927 előtt készülhetett, mert a ház homlokzatán
nem látható az 1927-ben elhelyezett fehér márvány emléktábla.

Bár a táblán ezt olvashatjuk: „Ebben a házban született…”, Lévay József 1825. november 18-án valójában egy kis szalmatetős viskóban látta meg a napvilágot, amelyet az 1830-as években lebontottak, és felépítették ezt a takaros parasztházat. Szülei halála után a házat rendbe tétette, s lett az ő „szentpéteri üres fészke”, ahová rendszeresen kilátogatott miskolci otthonából. Itt írta naplóját, beszélgetett imádott szülei szellemével, kijárt a temetőbe sírjukhoz. Az udvarán ravatalozták fel 1918. július 7-én, onnan vitték ki a családi sírbolthoz, és helyezték végső nyugalomra földi maradványait. A Lévay-házat először 1927-ben jelölték meg egy fehér márvány emléktáblával, ezt 1988-ban kettő szürke gránit táblára cserélték.

 

Miskolc

1. Lévay-szobor
Miskolc, Palóczy utca és a Kossuth utca találkozása

1. Lévay József szobrának ünnepélyes felavatása 1934. augusztus 5-én.

A másfél ember nagyságú bronzszobor egy fiatal borsodi szobrász, Bindász Dezső alkotása. Már a költő halálakor, 1918-ban elhatározták, hogy egy egészalakos ércszoborral állítanak örök emléket Borsod vármegye nagy fiának, azonban csak másfél évtized múltán, 1934-ben kerülhetett sor a felavatására. A pénzt Borsod vármegye támogatásából és közadakozásból, sőt vidéki koncertek bevételéből teremtették elő. A szobor megrendelője a Lévay József Közművelődési Egyesület volt. A talapzat két oldalát a Szüretünk és a Mikes című versek illusztrációja díszíti. A feliraton a költő halála napjának tévesen július 5-ét jelölték meg, ezzel egy nappal meghosszabbítva Lévay József életét.

2. Szemere Bertalan szobra
Szemere tér, a megyeháza mellett

2. Egy nagyon régi fénykép a Szemere-szoborról.

Szemere Bertalan Miskolc és Borsod vármegye kiemelkedő történelmi személyisége, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején belügyminiszter majd miniszterelnök. Lévay József 1847 novemberétől 1849 augusztusáig az ő szárnyai alatt, az ő szolgálatában a kormány hivatalos lapja, a Közlöny szerkesztőségében dolgozott. Szemere halála (1869) után Lévay szent kötelességének tartotta az emlékének, kultuszának ápolását. A Róna József, fővárosi művész által alkotott szobor avatásán, 1906. november 11-én a 80 éves költő fekete díszmagyarjában, karddal az oldalán, föveggel a fején a még mindig gyönyörűen zengő hangján elszavalta a „Szemere Bertalan szobránál” című ódáját. A kinyomtatott verset szétosztották a közönség között.

3. Megyeháza
Városház tér 1.

3. Ez a fénykép valamikor a XX. század elején készülhetett.

A majdnem három évtizeden át épült klasszicista vármegyeháza 1836-ra készült el, amely esztendőben a kis Lévayt édesapja behozta Miskolcra, a református lyceumba. Ki gondolta volna, hogy ez a kisfiú 40 éves korától 30 éven át dolgozik majd ebben az épületben, mint a megye egyik első embere. 1860-61-ben első aljegyző, 1865 és 1894 között főjegyző, 1894 decemberétől egy évig alispán. A kristálytiszta jellemű, alacsony sorból felemelkedett közhivatalnok személyiségével, költői és szónoki tehetségével elvarázsolta a vármegye közönségét.

4. Lévay József egykori lakása
Hunyadi utca 4.

4. Emléktábla a ház falán.

Lévay József 70 évesen, 1895 decemberében a hivatal nyűgétől megszabadulva hagyta el a vármegyeházat és költözött a közelben lévő Hunyadi utcai ház utcára néző garzonlakásába, élni rendkívül aktív nyugdíjas éveit. Innen járt ki Sajószentpéterre a szülői házba egyházi ünnepeken, és amikor hangulata kívánta. A lakásbelsőt az egyik utolsó látogató, Vadnay Béla így írja le: „… puritán egyszerűséggel berendezett garzon-lakásban él Miskolcon a 92 éves ősz poéta. Semmi szín, semmi cifraság csak a stílusos millieau. Egy régi íróasztal teli levelekkel, könyvekkel s papírdobozokkal, egy ócska karosszék, egy rozoga igen nagy könyvszekrény, két nádfotel, egy kerevet és a régi időkből maradt muzsikáló óra, mely minden fertálykor magára vonja a fogadó-szoba vendégeinek figyelmét.”
Itt hunyt el a költő, 1918. július 4-én, itt ravatalozták fel, majd szállították át koporsóját a vármegyeháza udvarára, onnan pedig Sajószentpéterre.
A vörös márvány emléktáblát 1932 decemberében avatta fel a Lévay József Közművelődési Egyesület.

5. Korona szálló

5. Jobbra a Korona szálló épülete egy 100 éve készült fotón.

A XIX. század végén, és a XX. század elején kedvelt vendéglátó és kulturális-közösségi színtere volt Miskolc városának: szálloda, étterem, hangversenyterem, kávézó, kaszinó. 1911. november 19-én a Kisfaludy Társaság itt tartotta nagyszabású Lévay-ünnepségét. A nagy tiszteletnek örvendő fővárosi irodalmi társaság Miskolcra kihelyezett üléssel emlékezett meg Lévay József tagságának 50. évfordulójáról. Az eredetileg irodalminak szánt rendezvény nagyszabású, társadalmi ünneppé vált, ekkor nyújtották át a 86 éves költőnek a Szent István-rend Kiskeresztjét és Miskolc város díszpolgári oklevelét is.

6. Az ősi református gimnázium
Papszer 1.

6. Ez a fénykép akkor készült, amikor a Szinva patak medre még közvetlenül az épület mellett vezetett.

A református iskola 1648-ban már „nagyobb tanulóifjúsággal bíró, kifejlett tanintézet” volt. A reformkorban, amikor Lévay József is diákja volt (1836-1846), haladó szellemű tanárok oktattak benne. A szorgalmas, eminens diák már akkor kitűnt költői és szónoki képességével. Az 1845/46-os tanév osztálytanítósággal és jogi tanulmányokkal telt el. 1852-1865 között egykori alma materének tanára lett, magyart, latint, olykor németet és esztétikát is tanított. A fiatal költő-tanárt a diákok és a kollégái is szerették, tisztelték, ezekben az években vált Miskolc város közszeretetnek, megbecsülésnek örvendő polgárává is. A már múzeumként funkcionáló épületben 1927-ben nyílt meg a nagyközönség előtt a Lévay-szoba, mely a Hunyadi utcai dolgozószobát mintázta.

7. A református gimnázium új épülete
Kálvin János u. 2.

7. Az előtérben még látható a Szinva patak medre.

Az impozáns épület homlokzatán római számmal 1896 szerepel. Az épület felavatásáról Lévay József 1899. szeptember 21-i naplóbejegyzésében emlékezik meg: „A múlt vasárnap, szept. 17-én szép ünnepet ültünk Miskolcon. A nagyszerű új gimnázium épületét avattuk fel. Az már tényleg ugyan rég át volt adva a közhasználatnak, de ünnepélyes fölavatása csak most történhetett. […] Fölébredtek bennem és ösztönöztek azon évek emlékei is, melyeket én a régi gimnáziumban mint tanuló és tanár töltöttem. Eszerint úgyszólván csak a magam érzésének tettem eleget, midőn az ünneplő igen díszes közönség előtt a püspök imája után az egyház nevében egy rövid, alkalmi beszédet elmondtam.”
A református gimnázium 1936-ban vette fel Lévay József nevét.

Reméljük, hogy a rövid útikalauz hatására mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy városunk legnagyobb szülötte életének legfontosabb helyeit felkeressék, emlékezetükben megőrizzék, és átadják a következő generációk számára.

Kiss Barnabás