Lévay József halálára emlékezve

Sajószentpéter nagy szülötte, Lévay József 1918. július 4-én hunyta le örökre a szemét. Emlékezzünk rá most a korabeli tudósításokat idézve.

Miskolcon megjelenő Reggeli Hírlap 1918. július 5-én megjelent számában osztotta meg először a fájdalmas hírt a Lévayt tisztelő és szerető olvasóival:

Lévay József meghalt

Miskolcz, julius 4.

Az éjjeli órákban vesszük a szomorú hírt, hogy Lévay József koszorús költőnk, városunknak büszkesége meghalt.

A gyászhír az egész országban mély megilletődést fog kelteni, mert Lévay Józseffel a magyar klasszikus korszak utolsó képviselője száll sírba, akit az irodalom már életében a halhatatlanok közé emelt.

Elhunytával egy harmonikus élet, egy folyton emelkedő és életének utolsó pillanatáig ragyogó költői tehetség ért véget. Megadatott neki minden dicsőség, minden elismerés, minden hódolat, ami csak embert érhet. És része volt a patriárchális kor derűs egészségében, szellemi frisseségében, mely még a legutolsó napokban is megszólaltatta lantját…

Lévay József Sajószentpéteren született 1825-ben. Tanulmányait Miskolczon és Késmárkon végezte. A szabadságharc idején hirlapiróskodott és ezidőben kötött szoros barátságot Arany Jánossal és Tompa Mihállyal. 1852—1865 ig a miskolczi református főgimnáziumban tanár volt. 1865-ben Borsodvármegye főjegyzője lett, majd 1894-ben alispán és mint ilyen ment nyugalomba. Költészetének elismeréséül az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagjává választotta. Költeményeit, melyeket az egész ország ismer, egyszerűség, közvetlenség és művészi forma jellemzi. Mint műfordító is, aki Burns, Shakespeare és Moliére több darabját fordította, a legjobbak sorában vívott ki helyet.

*
A Reggeli Hírlap munkatársa az éjjeli órákban megjelent a nagy halott házánál, hol a koszorús költő kiterítve fekszik. Fehér lepel takarja kihült tetemét, körülte gyertyalángok égnek. Mellette virraszt hűséges gondozója Hegyi Julianna úrnő, aki betegségéről és utolsó óráiról könnyezve a következőket mondja el:
— A drága Józsi bácsi három hét előli hurutos bántalmak között megbetegedett s azóta gyengélkedni kezdett. Dacára, hogy ereje egyre jobban fogyott, mégis minden reggel felkelt az ágyból és késő estig a díványon ült.
— Ma reggel azonban már nem kelt fel. Amikor hozzá mentem, hogy felemeljem, valósággal visszaesett az ágyába. Józsi bácsi azonban kért, hogy öltöztessem fel, mert el akar menni.

Egész napon át az ágyban feküdt. Este fél 10 órakor agonizálni kezdett és 10 órakor csendesen lehunyta szemeit.

Megkérdeztük, hogy mi volt az utolsó verse.

Az utolsó verset június 1-én írta az „Isonzómenti tárogató” című tábori újságba. A költemény címe „Örömtűz az olasz fronton“.

A másnap, 1918. július 6-án megjelent számban már a temetés előkészületeiről is olvashattak:

Meghalt Lévay József… Örökre eltávozott közülünk a régi daliás idők egyetlen dalnoka… Úgy járt közöttünk apostoli alakjával, költői fenséges szellemével, mint egy emlék a múltból; ő volt az, aki küzdeni, harcolni és elbukni látta nagyjainkat; ő volt az, ki tanúja volt annak az időnek, mit mi már csak a könyvek fekete betűiből ismerünk…
Csendes volt a távozása, olyan csendes, mint amilyen halkan járt közöttünk…
Halálhírét az egész magyar sajtó mély részvéttel fogadta.
Nemcsak az irodalmi világ, hanem az egész ország mélységes fájdalommal s a veszteség érzetével fordul a nagy költő kihűlt teteme felé…
*
Vasárnap délután 2 órakor lesz a temetés a Hunyadi-utca 4. szám alatti gyászházból. A szertartás után a halottat különvonaton négy órakor Sajószentpéterre szállítják, ahová elkíséri a város és a vármegye tisztikara és a temetés résztvevői. Miskolczon dr. Szentpáli István polgármester, Sajószentpéteren dr. Görgey László főjegyző fogja búcsúztatni…
Lévay József tetemét ma délután ravatalozták fel abban a szobában, hol állandóan tartózkodott. Kívánsága szerint egyszerű, fényezett fakoporsóba helyezték, amilyenben szülei nyugszanak. A halottas szoba falai gyásszal vannak bevonva, a koporsót gyászlepel takarja, rajta rengeteg koszorú és virágcsokor. Két oldalt kandeláberek égnek. Csendben pihen az utolsó útjára készülő nagy költő.

Reméljük, hogy emlékét szülővárosa még sokáig megőrzi.

Kiss Barnabás