Sajószentpéter története

 
 

normál nézet - kezdő oldal

 

Sajószentpéter egy 14.000 lakosú város a Sajó-völgyben Miskolc és Kazincbarcika között a Bükk-hegység észak-keleti lábainál.

Szentpéter Árpád-kori település. Középkori neve: villa Sancti Petri mutatja, hogy elnevezését Szent Péter tiszteletére emelt templomáról, egyházáról kapta. A település nevét először 1281-ben említik Zenthpeter néven a források.

Szentpéter királyi birtok volt, s kezdetben a diósgyőri vár tartozéka egészen 1438-ig, amikor a dédesi várhoz csatolták, mint a palócziak birtokát. A XIV. század végétől kezdve közel egy évszázadon át Szentpéter a megyei közgyűlések és törvényszékek helyszíne.

A település hamar városi rangra emelkedett. Ebben közrejátszott Szentpéter kedvező természeti adottsága, korai egyházalapítása, valamint, hogy már 1446-ban országos vásártartási jogot kapott.

A huszita harcok alatt súlyos csapások érték várost. A gyakori támadások és az azzal járó tűzvészek szinte a földdel egyenlővé tették az egész települést. Az elnéptelenedés elkerülése végett Mátyás király engedélyt adott Pálóczy Lászlónak az elpusztult város és környéke benépesítésére. Ettől az időtől kezdik Sayo Zenth Peter néven emlegetni az újjáépült várost.

Az 1500-as évek elején a mind szélesebb körben terjedő reformáció hatására szinte az egész város egyként a megújított hitre tért át. Így a város műemléktemploma, amely eredtileg a római katolikus egyházi volt, a reformátusoké lett. A reformáció itt úgy megszakította a katolikus tradíciókat, hogy több, mint két évszázadon át még képviselete is alig volt a római katolikus egyháznak. A mai katolikus templom is csak 1762-ben épült.

A XVI. századtól a város meglehetősen nagy életről tesz tanúbizonyságot. Még Szepes, Sáros vármegyék, Lőcse, Bártfa, Eperjes városok is itt tartották gyűléseiket. Jónevű református iskolája volt, ahonnét többen a württenbergi egyetemen folytatták tanulmányaikat.

Mint minden nagyobb helynek, így Szentpéternek is sok baja volt a törökkel. 1555-ben 115 embert vittek el lakosai közül. A város a törökök hódoltsági területéhez tartozott, így a lakosságnak adót kellett fizetnie feléjük is.

A város XVI. századi birtokosai sorában a Perényiek játszottak nagy szerepet, de itt találjuk a Dobó, a Feledi családot, Báthory István fejedelmet, a Forgách és Erdődy családot. Egy XVI. századi összeírás szerint ekkor a város 191 lakóházzal büszkélkedhetett.

Szentpéter XVII. századi urai közül Rákóczi Zsigmond, a Császtay-, Senyey-, Lorántffy-, Dőry-családok tűntek ki. A korabeli források szerint a város határa igen nagy bortermelő vidék hírében állt. Ezt bizonyítják az alábbi XVII. századi dűlőnevek is: Jézus szőlő, Diófás szőlő, Pincés szőlő, Korcsolyás, Kőkötő, Barát, Palánt, stb. Boraiból bőven folyt híres vásárain (Szent Gergely, Szent Péter, Szent Miklós napján).

A XVIII. századi birtokosai között egyre inkább a Szentpéteri és a gróf Szirmay családok vették át a meghatározó szerepet. Átnyúlva a következő századra, említést érdemel még a Pilta, Máriássy, Losonczy család.

A település életében az ipar a XX. század elejétől egyre meghatározóbbá vált. A Xifkovics családnak már 1888-ban volt termelő szénbányája a nagyközség határában. Rövidesen egy másik földbirtokos család, a Szirmayak is belefogtak a szénbányászatba. E két családtól szerezte meg 1895-ben Magyar Állami Kőszénbánya Rt. az Erzsébet-akna és az Alfréd-akna tulajdonjogát. Ezzel a két bányával indult meg Sajószentpéteren a nagyüzemi szénbányászat. A bányászat mellett szintén az 1890-es években indult életnek egy másik iparág is a városban, az üveggyártás. A bánya hosszú évtizedekig, az üveggyár pedig több mint száz évig volt meghatározója a város életének, míg nem a bányák az 1980-as években sorra bezártak, az üveggyár pedig 1999-ben.

A település nevezetességei közül említést érdemel a gótikus stílusban épült református templom, a katolikus templom, a város költő szülöttének, Lévay Józsefnek szülőiháza, a Gedeon-kúria. Sajószentpéter több nevezetes személyiség szülőhelye: itt született a költő Lévay József, Pécsi Sándor színművész, Feledy Gyula, Barczy Pál, Mezei István, Demeter István képzőművészek, de a híres betyár, Angyal Bandi is.

 
     
code & design: Humán Kft.