ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2024. április 2. (kedd) 09:04

35 év – 35 pillanat(kép) (13.)

Történelem
news/2571/2571_0.jpg

Tenni is kell a városért!  

Sorozatunk eddigi részeiben már bemutattam, hogy a település vezetése sokszor milyen küzdelmet vívott azért, hogy újra elérhető közelségbe kerüljön Sajószentpéter városi címe. Természetesen ehhez nem nélkülözhették a helyi kisebb vállalkozások, és a két nagy foglalkoztató (a bánya és az üveggyár) hathatós anyagi támogatását sem. Most egy olyan tényezőt kívánok bemutatni, amelyet akár „forintosítani” is lehetne, de igazi értéke inkább erkölcsi, amelyet az önzetlenség ad meg: a település lakosainak társadalmi munkában nyújtott segítsége. Erre volt kíváncsi a Borsodi Bányász hetilap tudósítója is, aki a lap 1986. február hatodikai számában tudósított a tapasztalatairól:  

„Összefogással

Szinte alig telt el a közelmúltban olyan nap, hogy kis országunk valamelyik részéről ne hallottunk volna tudósítást a várossá avatási ünnepségről. Megyénk néhány nagyközsége — legutoljára Edelény — is megkapta a kitüntető, és rangot jelentő címet.

Sajószentpéter— szerintem különleges helyzetben van. Miskolc alig néhány kilométer, Kazincbarcika meg határos szomszédnak számít. Nos, ebből adódik a „kétarcú” nagyközség érdekessége. Sokak által megirigyelt új lakótelepek — bárhol megállnák helyüket — és szinte hihetetlen állapotba levő zegzugok — bárki szívesen szabadulna tőlük. A helybéliek, lakosok, és tanácsi vezetők nagyon is jól tudják mindezt. Éppen ezért vannak minden igyekezetükkel azon, hogy településük városias jellege minél hamarább, és saját maguk örömére, egyre jobban kibontakozzon.

*

Dr. Szemán Ilona tanácstitkár, arról beszélt, hogy milyen segítséget adnak a helyieknek, a környezetük szebbé, kulturáltabbá tételéhez. Mert a Péteriek tenni akarására joggal számíthatnak, s számítanak is.

— Az elmúlt tervidőszakban több mint 45 millió forint értékű (tavaly 12 millió) társadalmi munkát végeztek el az intézmények dolgozói, és a lakosság. Az elmúlt esztendőben így az egy lakosra jutó munka értéke 837 forint volt.

Ez évi ajánlásunkban előkészítő munkák sorozata tükröződik. Nem véletlenül írtuk a segítségre váráskor azt, hogy kire, kikre számítunk. Műszaki csoportunk időben egyeztetett az érintettekkel, így bátran nézhetünk az év elé.

A beruházásokhoz kapcsolódóan nyolc területen mintegy 4 milliós értéket szeretnénk megvalósítani.

Folytatjuk a Majális-park építését, szépítését. Ezzel az a nem titkolt célunk, hogy a községbelieknek kellemes szabadidőközpontjuk legyen, közelben, igényeiknek megfelelő lehetőségekkel, eszközökkel.

A járda építésére a háztulajdonosokat várjuk. Többszáz folyómétert szeretnénk ebben az évben is építeni. A szükséges anyagokat — járdalap, sóder stb. — biztosítjuk.

Az új lakótelepünkön folyamatban van a 100 férőhelyes óvoda, és a 8 tantermes iskola építése. Elkészülte után nagy segítség lesz, ha a külső parkosítási és a belső takarítási, berendezési munkákban számíthatunk az új kicsi tulajdonosok szüleire.

A többiről csak címszavakban. Dusnokon szeretnénk— elsősorban az ottaniak felajánlásai alapján — a ravatalozó építését befejezni. A szociális otthon konyháján, a kialakítandó kispuskalőtéren, és a műemlékház kivitelezésében is sok-sok szorgos kézre számítunk.

Elsősorban a szülők előtt ismert a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban végzendő, szokásos munkálatok sora. Felújítások, apró karbantartási munkák, parkosítás és így tovább.

A községszépítési, köztisztasági, környezetvédelmi feladatainkban elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy eredményeképpen, mindenki otthonosabban érezze magát a virágos, parkosított Sajószentpéteren. Mert nem elég egyszer fát ültetni, vagy fűmagot vetni! Azt gondozni, ápolni, védeni kell, hogy örömünket is lelhessük bennük.

S végül, de nem utolsósorban, mivel a munkák szervezésében a tanácstagoknak döntő szerepük, versenyszellemmel igyekszünk mindezt érdekesebbé tenni. Reméljük, sikerrel!

Mi is ezt kívánjuk!”   

*

Ez a fajta összefogás, közösségért tenni akarás és önzetlen segítség a mai bezárkózó – sokszor ellenségesen megosztott – társadalmunkban már szinte elképzelhetetlen, pedig egy települést a hasonlók tesznek igazából közösséggé, végső soron ezek adják a városi rang valódi értékét.                                                                                                          

Kiss B.

Vissza