14. A csapadék eloszlása Magyarországon

Mint ismert, a csapadék eloszlása térben és időben nagyon változó, és elsősorban az ország, és környezetének éghajlata befolyásolja. Magyarországon – amely a Kárpát-medence felett uralkodó a kontinentális, az óceáni és a mediterrán éghajlati terület ütköző zónájában helyezkedik el – jellemzően a nedves kontinentális hatás érvényesül.
A csapadék területi eloszlását leginkább meghatározó tényezők még a domborzat, és a tengertől való távolság. 100 m-es magasságnövekedés mintegy 35 milliméter évi csapadék növekedéssel jár, míg a tengerektől növekvő távolság a csapadékösszeg csökkenését eredményezi. Ez azt jelenti, hogy nyugatról kelet felé haladva jelentősen csökken a csapadék, így a legmagasabb hegységeinek (Mátra, Bükk) fekvésük miatt kevesebb csapadékot kapnak, mint az alacsonyabb, de nyugatabbra levő Bakony. Az ország nyugati, délnyugati peremei jutnak a legbőségesebb, átlagosan 700-750 mm/év közötti csapadékhoz, míg a legkevesebbhez (550 mm/év alatt) az Alföld középső vidéke. A csapadék időbeli eloszlására jellemző, hogy legtöbb csapadék a május-július közötti időszakban, a legkevesebb pedig január és március között hullik le. A Dunántúlon az évi csapadék 28%-a, az Alföldön 30%-a, az Erdélyi-medencében viszont már 40%-a nyáron hullik. Országos átlagban évente van egy közel egyhónapos időszak, amikor naponta nem esik 1 mm-t elérő csapadék sem. A csapadékosabb nyugati, délnyugati országrészben ez az átlag pár nappal kevesebb. A szárazabb Alföldön pedig néhány nappal több. Némely években akár egymást követő 50 napot is elérheti, de 6–7 évente két hónapot meghaladó aszályos időszak is előfordul. Ezekre az időszakokra tehát érdemes mind nagyban, mind egyénileg csapadékvizet tartalékolni.