A háztartások vízvételi lehetőségei közül
legjelentősebb közművek üzemeltetésében lévő csőhálózatból az ingatlanokba vízmérőn keresztül
bekötött vezeték. A vízművek végzi el a nyersvíz tisztítását, és a tiszta víz továbbítását,
egyben felel a szigorú egészségügyi minőségi előírások betartásáért, a mérőponttól minden
kötelezettség a tulajdonosra száll át.
Már az ókorban három módon továbbították a vizet (gravitációval, közlekedő edények elvén, és
emberi, vagy állati erővel hajtott szivattyúk segítségével), ezek alapvetően a mai napig
megmaradtak, csupán a technika színvonala változott. Tömeges vízigény a városiasodás idejétől
lépett fel, rövidebb agyag, réz, és ólom vízvezetékeket már az ókori Egyiptomban, hosszabbakat a
görög városokban építettek. Nálunk a római kori Aguincum lakói több kilométeres, magasan
vezetett csatornából kapták a vizet, később a váraink már saját vízellátással rendelkeztek.
1898-ban már 166 településen működött 244 kisebb-nagyobb vízvezeték, a mélyfúrású kutakkal
együtt 4 millió embert, a lakosság 24%-át látták el vízzel.
A mai fejlődést a KSH adatai írják le szemléletesen:
A háztartási tevékenységeink nem mindegyike igényel ivóvíz minőségű vizet, mivel az egy vezetékünkön olyan érkezik hozzánk, főzésre, mosogatásra, tisztálkodásra is azt használjuk. Pedig van már elérhető megoldás arra, hogy jelentős részét csapadékvízzel váltsuk ki.
Start your own website - Click here