Készült Szentpéteren – Értéket teremtő hobbik

Tisztelt Látogatók!

Ezen a weblapon a „Zöld város” projekthez kapcsolódva, az elkövetkezendő időszakban olyan sajószentpéteri amatőr művészeket, kézműveseket, mezőgazdasági termelőket ismerhetnek meg, akik ugyan nem hivatásszerűen űznek egy-egy tevékenységet, de szabadidejükben olyan termékeket állítanak elő, melyeket már-már művészi szintre emelnek. Ezek között a termékek között találhatunk hímzést, mézet, bort, de akár bőrből készült fonásokat is.

Arra kérjük Önöket, hogy akinek az ismerettségi körében található olyan ember, aki szintén valamilyen „szentpéteri terméket” állít elő, és szívesen felkerülne erre a weboldalra, az e-mailben jelezze a sajotv@gmail.com címen.

Lizák Laura – kézi-gépi hímző

Sajószentpéteren születtem, az első öltéseket édesanyámtól lestem el már egészen kicsi koromban. Megszerettem, s mivel egyre jobban ment, a középiskolába is elkísért: 1996-ban Miskolcon a Martin János Szakiskolában végeztem kézi-gépi hímző szakon. Egyre többet és komolyabban foglalkoztam vele, és a sajószentpéteri Paál László Képzőművészeti Kör tagja lettem, itt a munkáimat már be is tudtam mutatni. Majd tudomásomra jutott, hogy Barcikán a Gyermekek Házában működik egy kézműves szakkör, ahol szívesen fogadtak. 2006-ban felmerült az egyesületté válás gondolata, így én is a SNE alapító tagja lettem. Az egyesület nyitott, mindenben igyekszik a tagoknak segíteni: alkotótábort, kiállítást szerveznek, és rendszeresen közösen jelen vagyunk ünnepi rendezvényeken, vásárokon.

Így jutottak el hímzéseim Sajószentpéteren kívül Kazincbarcikára, Szerencsre, Sajókazára, Kisgyőrbe, Mezőkövesdre, Putnokra, de láthatták Dobsinán is. A Lakiteleki ART 2003 Fesztiválon iparművészet kategóriában első helyezést értem el. Kész hímzéseimet fizetés-kiegészítésként sikerül eladnom is, a riselt terítőim még Japánba is eljutottak, most a hímzéssel kasírozott ékszerdobozok, tartók keresettek. A munkáim érdekessége, hogy színe-visszája azonos, megesett, hogy fordítva állították ki valamelyiket. A kézi hímzést többen művelik, időigényesebb, a gépinél viszont nagyon kell figyelni, ott nem hibázhat az ember. Legjobban gyöngyfonállal szeretek varrni napszövetre és lepedővászonra, selyemre viszont nem igazán. Ezeket a szükséges anyagokat a kézimunka- és cérnásboltokból szinte bárhol be lehet szerezni, nem kell nagyon utánajárni.

Bereczki Szabolcs – csomókötő

Engem gyerekkorom óta gyengéd szálak fűznek a fonáshoz, a csomók készítéséhez. Valamikor a '70-es évek vége felé robbantózsinórból fontuk a barátaimmal az első kulcstartóinkat, és bár mindig található a zsebemben valami madzag, zsinór, mégis sokáig feledésbe merült a dolog. Aztán 2006-ban hirtelen újra fellángolt a régi szerelem: szerettem volna egy olyan tablót csinálni, ahol bemutatok minden csomófajtát, amit a halászok, tengerészek (valahol lelkem mélyén én is az vagyok) használnak. Erről aztán végül letettem, és elkezdtem olyan hasznosabb tárgyakat készíteni csomókötéssel, mint a háló, ostor, nyaklánc, karkötő. Szakirodalomból, internetről autodidakta módon fejlesztettem magam, ahol minden csomónak kódszáma van, és a filmről úgy kell megtanulnom, mint a verset, hogy belém égjen.

A világhálón három ilyen közösségnek is tagja vagyok (kettőben egyedüli magyarként, saját blogom is van csomó-mánia néven), de mostanában erre is, a kötésre is kevesebb időm jut a munka és család mellett. Két éve én is jelentkeztem az egyesületbe, kiállításra, vásárokra is eljutottam, de nem sok terméket sikerült eladnom. Aki nem látja, fogalma sincs róla, hogy mennyi munka van egy-egy kész tárgyban, a környékünkön megcsodálják, de pénzt nem adnak érte. Ahhoz olyan helyre kellene költözni, ahol élénk lovasturizmus működik, de én nem ebből élek (talán nullszaldós lehetek). Egyébként is inkább a kreativitás, a folyton újat keresés és izgalmas ötletek megvalósítása érdekel, amihez ihlet, a lelkem kell, ezt pedig pénzzel nem tudják nekem megfizetni. Tucatárukat pedig én nem tudok és nem is akarok csinálni.

Kissné Balla Ilona – papírfonó

Kissné Balla Ilona vagyok, pedagógus. Munkámból adódóan nem áll távol tőlem a kézműveskedés. Szabadidőmet szívesen töltöm papírfonással. Ez egy egyszerű, környezetbarát és nagyon hasznos technika, mely bárki számára könnyen elsajátítható. A vesszőfonáshoz hasonlóan készülnek a dísz- és használati tárgyak, csupán vessző helyett papírpálcákból. Az elkészült alkotásokat lehet festeni, lakkozni, mellyel keményebbé, tartósabbá válnak. Ma, az internet világában számtalan leírás, videó nyújt segítséget egészen az alapoktól a bonyolultabb mintákig. A kis kosárkától, ajtódíszektől a nagyobb tárolókig rengeteg minden készíthető a szemétnek tűnő reklámújságokból, napilapokból. Ezért számomra ezek mind értékes kincsek.