2022. január 3. (hétfő) 13:10
Ahogyan a sajnálatosan már velünk élő gyilkos kór, úgy Sajószentpéter közéletében a fájdalmas veszteségek sora sem múlt el a ránk köszöntött esztendővel: 2022. január első napján, életének 69. évében elhunyt a város önkormányzati képviselője, sok éven át volt alpolgármestere.
Geregúr József 1953. augusztus 25-én született Sajószentpéteren, ahol a 2-es Számú Általános Iskolában kezdett el ismerkedni a betűvetés és számolás tudományával. Őt legalább annyira vonzotta a sport, az egészséges versengés is, ezért számára már apró gyerekként egyenes út vezetett a futballpályára, ahol a korosztályos csapatokban hamar fel is figyeltek tehetségére. Középiskolai tanulmányait a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnáziumban végezte, és itt szerzett érettségi bizonyítványt. Mivel érdekelte a technika sejtelmes világa, később annak alapjait Miskolcon, a Zalka Máté Gépipari Technikumban el is sajátította, amelyről a gépész technikusi oklevele tanúskodik. 1970. augusztus 23-án olyan szép születésnapi ajándékkal lepték meg, amelyről sok tizenhét éves fiatalember még csak álmodni sem mer: Esztergomban, a helyi Vasas ellen, NB II-es játékosként pályára léphetett szeretett labdarúgó klubja, a Borsodi Bányász első csapatában, amelynek piros-fekete mezét a következő hat évben (bajnoki labdarúgó mérkőzésen) összesen 111 alkalommal ölthette magára.
Első munkahelye sportolóként természetesen a Bükkaljai Bányaüzemnél volt, majd amikor – számukra érthetetlen okból és módon – a csapat egy részét szélnek eresztették, ő a SÜMSE pályáján, és a Sajószentpéteri Üveggyárban találta magát. A családalapítás előtt álló fiatalembernek ezzel már arról a nagy álmáról, hogy edzőként a sport legyen a további életében is az első, örökre le kellett mondania. Így hát – amit megtanult a sportpályán is – azon a poszton kell lehető legjobban teljesítenie, amit éppen a sors kijelölt számára: főgépészi, majd hutamesteri munkakörben kamatoztatta műszaki ismereteit, és fejlesztette tovább képességeit. Hogy ez mennyire jól sikerült neki, azt előmenetele, és a több alkalommal is kiérdemelt Kiváló Dolgozó kitüntetés bizonyítja.
A rendszerváltást követően először a Sajószentpéter Nagyközségi Tanács műszaki főelőadója lett, majd tíz éven át az egyéni vállalkozók életébe kóstolt bele, 2000-től pedig Sajószentpéter város Közüzemi Szolgáltató Intézményének közterület fenntartási üzemvezetőjeként munkálkodott.
Az 1990. évi első szabad választástól kezdve - ő az egyetlen, aki 1990 óta megszakítás nélkül - tagja Sajószentpéter Város Képviselő-testületének, 2006 és 2019 között folyamatosan Sajószentpéter város főállású alpolgármestereként igyekezett szolgálni a város fejlődését.
Az eltelt három évtized alatt hosszabb-rövidebb ideig - a Pénzügyi Bizottságon kívül - minden bizottságnak volt már elnöke. Amellett, hogy sokat tett választókörzete közműveinek kiépítéséért, fontos szerepet játszott a település katasztrófavédelmi feladatainak ellátásában, a 300 fős polgári védelmi szervezet működtetésében, a külső védelmi tervgyakorlatok végrehajtásában.
A sport megtanította küzdeni, harcolni, alázatosan viselni a győzelmet és vereséget egyaránt, ezt a hitvallását igyekezett egész életében szem előtt tartani.
Munkatársai közvetlen, segítő, együttműködő kollégaként ismerték meg, aki munkája során mindig a város érdekét tartotta szem előtt.
Sajnos ma már ő is Sajószentpéter égi képviselő-testületét erősíti, ahol talán még a legtitkosabb álma is valóra válhat, hogy egyszer edzőként is leülhet a Bányász kispadjára.
Felesége és három felnőtt gyermeke mellett gyászolják őt egykori sporttársai, munkatársai, és Sajószentpéter Város Képviselő-testülete, amely egykori alpolgármesterét saját halottjának tekinti.
In memoriam Geregúr József
Ahogyan a sajnálatosan már velünk élő gyilkos kór, úgy Sajószentpéter közéletében a fájdalmas veszteségek sora sem múlt el a ránk köszöntött esztendővel: 2022. január első napján, életének 69. évében elhunyt a város önkormányzati képviselője, sok éven át volt alpolgármestere.
Geregúr József 1953. augusztus 25-én született Sajószentpéteren, ahol a 2-es Számú Általános Iskolában kezdett el ismerkedni a betűvetés és számolás tudományával. Őt legalább annyira vonzotta a sport, az egészséges versengés is, ezért számára már apró gyerekként egyenes út vezetett a futballpályára, ahol a korosztályos csapatokban hamar fel is figyeltek tehetségére. Középiskolai tanulmányait a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnáziumban végezte, és itt szerzett érettségi bizonyítványt. Mivel érdekelte a technika sejtelmes világa, később annak alapjait Miskolcon, a Zalka Máté Gépipari Technikumban el is sajátította, amelyről a gépész technikusi oklevele tanúskodik. 1970. augusztus 23-án olyan szép születésnapi ajándékkal lepték meg, amelyről sok tizenhét éves fiatalember még csak álmodni sem mer: Esztergomban, a helyi Vasas ellen, NB II-es játékosként pályára léphetett szeretett labdarúgó klubja, a Borsodi Bányász első csapatában, amelynek piros-fekete mezét a következő hat évben (bajnoki labdarúgó mérkőzésen) összesen 111 alkalommal ölthette magára.
Első munkahelye sportolóként természetesen a Bükkaljai Bányaüzemnél volt, majd amikor – számukra érthetetlen okból és módon – a csapat egy részét szélnek eresztették, ő a SÜMSE pályáján, és a Sajószentpéteri Üveggyárban találta magát. A családalapítás előtt álló fiatalembernek ezzel már arról a nagy álmáról, hogy edzőként a sport legyen a további életében is az első, örökre le kellett mondania. Így hát – amit megtanult a sportpályán is – azon a poszton kell lehető legjobban teljesítenie, amit éppen a sors kijelölt számára: főgépészi, majd hutamesteri munkakörben kamatoztatta műszaki ismereteit, és fejlesztette tovább képességeit. Hogy ez mennyire jól sikerült neki, azt előmenetele, és a több alkalommal is kiérdemelt Kiváló Dolgozó kitüntetés bizonyítja.
A rendszerváltást követően először a Sajószentpéter Nagyközségi Tanács műszaki főelőadója lett, majd tíz éven át az egyéni vállalkozók életébe kóstolt bele, 2000-től pedig Sajószentpéter város Közüzemi Szolgáltató Intézményének közterület fenntartási üzemvezetőjeként munkálkodott.
Az 1990. évi első szabad választástól kezdve - ő az egyetlen, aki 1990 óta megszakítás nélkül - tagja Sajószentpéter Város Képviselő-testületének, 2006 és 2019 között folyamatosan Sajószentpéter város főállású alpolgármestereként igyekezett szolgálni a város fejlődését.
Az eltelt három évtized alatt hosszabb-rövidebb ideig - a Pénzügyi Bizottságon kívül - minden bizottságnak volt már elnöke. Amellett, hogy sokat tett választókörzete közműveinek kiépítéséért, fontos szerepet játszott a település katasztrófavédelmi feladatainak ellátásában, a 300 fős polgári védelmi szervezet működtetésében, a külső védelmi tervgyakorlatok végrehajtásában.
A sport megtanította küzdeni, harcolni, alázatosan viselni a győzelmet és vereséget egyaránt, ezt a hitvallását igyekezett egész életében szem előtt tartani.
Munkatársai közvetlen, segítő, együttműködő kollégaként ismerték meg, aki munkája során mindig a város érdekét tartotta szem előtt.
Sajnos ma már ő is Sajószentpéter égi képviselő-testületét erősíti, ahol talán még a legtitkosabb álma is valóra válhat, hogy egyszer edzőként is leülhet a Bányász kispadjára.
Felesége és három felnőtt gyermeke mellett gyászolják őt egykori sporttársai, munkatársai, és Sajószentpéter Város Képviselő-testülete, amely egykori alpolgármesterét saját halottjának tekinti.
Kiss B.
Megosztás Facebook-onVissza