2022. március 21. (hétfő) 11:16
A XX. század egyik legnagyobb magyar színművésze, Pécsi Sándor emléke előtt, születésének 100. évfordulóján, 2022. március 18-án 17 órakor a Sajószentpéteri Kulturális Központ és az Összefogás Sajószentpéterért Alapítvány szervezésében szülővárosa is tisztelgett.
„Másnak indultál, és ide jutottál
Gyermekkori álmok, nincs veszett remény,
csak azért is megmutatom,
hogy ki vagyok én.”
Akik aggódunk városunk kulturális életéért, örömmel tapasztalhattuk, hogy a „Fuss, hogy utolérjenek” című film címadó dalbetét – amely szinte egy mondatban összefoglalja Pécsi életét - felhangzásakor a művelődési ház galériájában kialakított kamaraterem széksorait az érdeklődők már teljesen megtöltötték. A falakat pedig a Pécsi megszámlálhatatlan emlékezetes színházi és filmszerepeiről készült fényképfelvételek.
A szervezők nevében előbb Csorba Csaba, az MSK igazgatója, majd Nagy Imre, az alapítvány kuratóriumának elnöke üdvözölte a jelenlévőket, és emlékezett néhány szóban városunk nagy szülöttére.
Pécsi Sándor életpályájának ismertetése után a kivetítő vásznán a Sajó TV egy húsz évvel ezelőtt készült filmjének kockái peregtek előttünk. Ebben annak idején dr. Horváth Barnabás és felesége Perjéssy Márta emlékezett vissza Pécsinek egy Igriciben, a parókián történt személyes látogatására. A régi képkockákon Sajószentpéter, mint szülőföldje iránti érdeklődésének fellángolása mellett gyűjtőszenvedélye is elénk tárult. A mintegy negyedórás nosztalgiázás végére pedig már úgy érezhette a közönség, hogy szinte teljesen megismerte a magánélet és a színpadi szereplés minden pillanatában emberként megnyilvánuló színész egyéniségét, közvetlenségét, humorát. És valamit abból is megérthettünk, hogy mit jelenthetett számára a színjátszás. Az életet.
A filmhez néhány szóban kiegészítést fűzött a meghívottként jelen lévő Márta asszony, és fia, Perjéssy-Horváth Barnabás író, aki bemutatta a személyes kapcsolatuk dokumentumait (fotóalbum, levelezés), valamint egy hangfelvételt, amelyen Pécsi, a sokunk által filmekből is ismert jellegzetes hangján, saját versét szavalta el egykor nekik.
Köszönjük, hogy ezeket megosztották velünk, hiszen Pécsi Sándor életének tárgyi emlékei a színész halála után hozzá méltatlan sorsra jutottak: sok filmjét megsemmisítették, színházi relikviáit örökösei elherdálták.
Emiatt ma már leginkább csupán az emlékeinkben él.
De ezen a pénteki délutánon egy kicsit úgy éreztük, hogy Pécsi Sándor is közöttünk van…
„Csak azért is megmutatom, hogy ki vagyok én…”
A XX. század egyik legnagyobb magyar színművésze, Pécsi Sándor emléke előtt, születésének 100. évfordulóján, 2022. március 18-án 17 órakor a Sajószentpéteri Kulturális Központ és az Összefogás Sajószentpéterért Alapítvány szervezésében szülővárosa is tisztelgett.
„Másnak indultál, és ide jutottál
Gyermekkori álmok, nincs veszett remény,
csak azért is megmutatom,
hogy ki vagyok én.”
Akik aggódunk városunk kulturális életéért, örömmel tapasztalhattuk, hogy a „Fuss, hogy utolérjenek” című film címadó dalbetét – amely szinte egy mondatban összefoglalja Pécsi életét - felhangzásakor a művelődési ház galériájában kialakított kamaraterem széksorait az érdeklődők már teljesen megtöltötték. A falakat pedig a Pécsi megszámlálhatatlan emlékezetes színházi és filmszerepeiről készült fényképfelvételek.
A szervezők nevében előbb Csorba Csaba, az MSK igazgatója, majd Nagy Imre, az alapítvány kuratóriumának elnöke üdvözölte a jelenlévőket, és emlékezett néhány szóban városunk nagy szülöttére.
Pécsi Sándor életpályájának ismertetése után a kivetítő vásznán a Sajó TV egy húsz évvel ezelőtt készült filmjének kockái peregtek előttünk. Ebben annak idején dr. Horváth Barnabás és felesége Perjéssy Márta emlékezett vissza Pécsinek egy Igriciben, a parókián történt személyes látogatására. A régi képkockákon Sajószentpéter, mint szülőföldje iránti érdeklődésének fellángolása mellett gyűjtőszenvedélye is elénk tárult. A mintegy negyedórás nosztalgiázás végére pedig már úgy érezhette a közönség, hogy szinte teljesen megismerte a magánélet és a színpadi szereplés minden pillanatában emberként megnyilvánuló színész egyéniségét, közvetlenségét, humorát. És valamit abból is megérthettünk, hogy mit jelenthetett számára a színjátszás. Az életet.
A filmhez néhány szóban kiegészítést fűzött a meghívottként jelen lévő Márta asszony, és fia, Perjéssy-Horváth Barnabás író, aki bemutatta a személyes kapcsolatuk dokumentumait (fotóalbum, levelezés), valamint egy hangfelvételt, amelyen Pécsi, a sokunk által filmekből is ismert jellegzetes hangján, saját versét szavalta el egykor nekik.
Köszönjük, hogy ezeket megosztották velünk, hiszen Pécsi Sándor életének tárgyi emlékei a színész halála után hozzá méltatlan sorsra jutottak: sok filmjét megsemmisítették, színházi relikviáit örökösei elherdálták.
Emiatt ma már leginkább csupán az emlékeinkben él.
De ezen a pénteki délutánon egy kicsit úgy éreztük, hogy Pécsi Sándor is közöttünk van…
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza