2022. június 7. (kedd) 09:33
Borítókép forrás: Laczó József
Sajószentpéter hosszú időn át, még a Szolgabírói járás 1885. január 1-én történt kettéválasztása után is - (Bél)Apátfalvától Varbóig – huszonhat település járási székhelye volt, egészen az 1950-es új megyerendszer létrehozásáig. Sorozatunkat folytatva tekintsünk bele most az akkor már a miskolci járáshoz tartozó település közigazgatásának 65 évvel ezelőtti hétköznapjaiba.
Az 1956-os forradalom után még egy év sem telt el, amikor az MSZMP megyei lapja, az Észak-Magyarország akkori tudósítója látogatást tett a sajószentpéteri tanácsházán. Az újság 1957. június 2-án megjelenő számában így osztotta meg tapasztalatait az olvasókkal:
„A sajószentpéteri tanácsházán
(…) Útban Edelény felé a minap beugrottunk a „város” tanácsházára is. Öreg harcostársunkat, Ináncsi Sándor elvtársat, az államhatalom helyi képviselőjét látogattuk meg. Éveken át együtt dolgoztunk vele a mozgalomban, igazi párthű embernek ismertük meg. Egy év óta áll a sajószentpéteri tanács végrehajtó bizottságának az élén. (…)
A múlt rendszer jegyzőségeinek parasztgyűlölő, az úri világot éltető légáramlata akart betörni Sajószentpéterre is október ellenforradalmi viharában. A reakció erői gyorsan talpra ugrottak. Megalakult a munkástanács. Szét akarta robbantani a törvényes hatalom helyi képviseletét, terror-uralmat akart bevezetni, törték, zúzták a szocializmus, a haladás szimbólumait.
De mindez már a múlté. A népi hatalom él, erősödik, izmosodik Sajószentpéteren is. A helyi hatalmat újból a proletariátus képviseli, a DIMÁVAG Gépgyárból kiemelt munkáskáder, Ináncsi Sándor vezetésével.
Az épületbe lépve íróasztalok fölé hajló embereket találok. Az egyik asztalnál az eddig befizetett adót összesítik. Az eredmény nem rossz: az 1. negyedévit március 28-ig 108 %-ra teljesítették, a II. negyedévinek 80 százalékánál tartanak. Sok igen pontos adófizetője van a községnek. A másik asztalnál egy szerényen, de csinosan öltözött fiatalasszony írja be a nagykönyvbe az adatokat, a tanácsházát felkereső vasutas újszülött gyermekéről. (…)
Hosszú hónapok, évek gyakorlatával sikerült megvalósítanunk azt a helyes, kívánatos elvet, hogy a nép által választott vezetőknek a népet kell szolgálniok. Kazai József tanácstag ezt az elvet gyakorlattá téve azon szorgalmaskodik, hogy a Béke-kertet a község dolgozóinak javára, zömmel társadalmi munkában körülkerítsék és rendbehozzák. A tanács elnöke pedig új hangos-híradó, szemétszállító- és locsolókocsik beszerzését tervezgeti, az út szélét parkosítani akarja, a piacteret egészségügyi szempontból áthelyezteti. Az a cél lebeg szeme előtt, hogy a községet rendezettebbé, tisztábbá, városiasabbá tegye a lakosság számára.
A tanács jó munkáját is dicséri a szép termést ígérő határ. Amerre a szem ellát, mindenütt jól művelt földeket lehet látni. Szorgalmasak a sajószentpéteri dolgozó parasztok. Szorgalmukat megsokszorozzák a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes intézkedései. A kötelező beszolgáltatási rendszer eltörlésével a falu dolgozó parasztjai évi kétmillió forintot takarítanak meg. Egy ötholdas gazda 6 ezer forintot takarít meg. Ez nagy dolog. Amikor a mezőgazdasági részleg dolgozóival beszélgettem és azt kérdeztem tőlük, milyen panaszokkal szoktak jönni a gazdák, tréfásan egyikük azt felelte: „Amióta nincs begyűjtés, azóta nincs panasz sem”. Sok igazság van benne. (…)
A figyelemreméltó eredmények mellett a tanács vezetőinek és dolgozóinak még többet kell törődniök a lakosság problémáival. A tanácsülések gyakran nem szavazatképesek, a beszámolók nem adnak elég teret a tanácsdemokrácia érvényesítésére. A tanács vezetőinek elő kell segíteni a szocialista demokrácia kibontakozását. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, miszerint Sajószentpéteren a fogadóórák helyettesítik a tanácstagok rendszeres beszámolási kötelezettségeit. A lakosság körében tartsanak beszámolókat, ismertessék velük a végzett munkát, s az elkövetkezendő hónapok feladatait.
Minél többet törődik a tanács a lakosság gondjaival, bajaival, annál nagyobb lesz a tanács tekintélye, annál jobban tudja betölteni helyi államhatalmi feladatát.”
Korábbi részekben már szó esett a település három-, majd ötéves tervéről. Ha az előző cikk szerzője néhány nappal később jár erre, akkor már ő számolhatott volna be arról a hosszabb távú elképzelésről, amelyet így egyik kollégájának vázoltak fel a helyi közigazgatás, és gazdasági élet képviselői. Az előttük álló hatalmas fejődésről a helyi olvasók a lap június 5-i számából az alábbiak szerint értesültek:
„Tízéves terv Sajószentpéter fejlesztésére
Miskolc és Kazincbarcika között az egyik legnagyobb bányásztelepülés: Sajószentpéter. A bányaüzem mellett az egyre fejlődő üveggyár is számos munkásnak biztosít megélhetést. Sajószentpéter 1949-től a mai napig csaknem 3500 lakossal lett népesebb. Ugyanezen idő alatt csaknem 400 új lakással növekedett a község. A szénbánya, valamint az üveggyár további fejlődését figyelembevéve, a megyei tanács végrehajtóbizottsága a községi tanáccsal, valamint a Borsodi Szénbányászati Tröszt és az üveggyár vezetőségével kidolgozta Sajószentpéter 10 éves fejlesztési tervét, amit az érdekeltekkel most megvitattak.
A fejlesztési terv szerint 10 év alatt Sajószentpéteren 1200 új lakást építenek. Ebből 800-at a bányászok, 110-et az üveggyár dolgozói kapnak. Ez a lakásmennyiség biztosítja a 14 000 főre növekvő lakosság kényelmes, kulturált elhelyezését. Az új lakásokat a Kápolnai út és a Nyögő patak közötti részen építik fel. A patakmedret rendezik, s korszerű utat is építenek a régi helység és az új lakótelep összekapcsolására.
A megnövekedett lakosság szociális és kulturális ellátásának biztosítására 24 új iskolai tantermet, valamint 120 új bölcsődei és 150 óvodai férőhelyet létesítenek. Emellett 2 új községi orvosi és egy szakorvosi rendelő építése szerepel a 10 éves községfejlesztési tervben. Az üveggyári munkások, illetve a
bányászok az üzem területén 250 férőhelyes étkezdét, illetve 300 fős fürdőt kapnak. A sportolók részére a már meglevő sportpálya mellett 50 méteres versenyuszodát létesítenek.
A 10 éves hatalmas községfejlesztési terv végrehajtását a Nyögő patak rendezésével, valamint az új lakótelep közműveinek létesítésével megkezdték.”
Az építő cég (a Bányászati Építő Vállalat) nevének (rövid alakját a mai napig megöröklő BÉV-telep – amely szerencsére mára sokat fejlődött - építéséről később még szó esik, az viszont nagy kár, hogy az uszodát talán már soha nem emelnek Sajószentpéteren.
Sajószentpéter anno (8. rész)
Borítókép forrás: Laczó József
Sajószentpéter hosszú időn át, még a Szolgabírói járás 1885. január 1-én történt kettéválasztása után is - (Bél)Apátfalvától Varbóig – huszonhat település járási székhelye volt, egészen az 1950-es új megyerendszer létrehozásáig. Sorozatunkat folytatva tekintsünk bele most az akkor már a miskolci járáshoz tartozó település közigazgatásának 65 évvel ezelőtti hétköznapjaiba.
Az 1956-os forradalom után még egy év sem telt el, amikor az MSZMP megyei lapja, az Észak-Magyarország akkori tudósítója látogatást tett a sajószentpéteri tanácsházán. Az újság 1957. június 2-án megjelenő számában így osztotta meg tapasztalatait az olvasókkal:
„A sajószentpéteri tanácsházán
(…) Útban Edelény felé a minap beugrottunk a „város” tanácsházára is. Öreg harcostársunkat, Ináncsi Sándor elvtársat, az államhatalom helyi képviselőjét látogattuk meg. Éveken át együtt dolgoztunk vele a mozgalomban, igazi párthű embernek ismertük meg. Egy év óta áll a sajószentpéteri tanács végrehajtó bizottságának az élén. (…)
A múlt rendszer jegyzőségeinek parasztgyűlölő, az úri világot éltető légáramlata akart betörni Sajószentpéterre is október ellenforradalmi viharában. A reakció erői gyorsan talpra ugrottak. Megalakult a munkástanács. Szét akarta robbantani a törvényes hatalom helyi képviseletét, terror-uralmat akart bevezetni, törték, zúzták a szocializmus, a haladás szimbólumait.
De mindez már a múlté. A népi hatalom él, erősödik, izmosodik Sajószentpéteren is. A helyi hatalmat újból a proletariátus képviseli, a DIMÁVAG Gépgyárból kiemelt munkáskáder, Ináncsi Sándor vezetésével.
Az épületbe lépve íróasztalok fölé hajló embereket találok. Az egyik asztalnál az eddig befizetett adót összesítik. Az eredmény nem rossz: az 1. negyedévit március 28-ig 108 %-ra teljesítették, a II. negyedévinek 80 százalékánál tartanak. Sok igen pontos adófizetője van a községnek. A másik asztalnál egy szerényen, de csinosan öltözött fiatalasszony írja be a nagykönyvbe az adatokat, a tanácsházát felkereső vasutas újszülött gyermekéről. (…)
Hosszú hónapok, évek gyakorlatával sikerült megvalósítanunk azt a helyes, kívánatos elvet, hogy a nép által választott vezetőknek a népet kell szolgálniok. Kazai József tanácstag ezt az elvet gyakorlattá téve azon szorgalmaskodik, hogy a Béke-kertet a község dolgozóinak javára, zömmel társadalmi munkában körülkerítsék és rendbehozzák. A tanács elnöke pedig új hangos-híradó, szemétszállító- és locsolókocsik beszerzését tervezgeti, az út szélét parkosítani akarja, a piacteret egészségügyi szempontból áthelyezteti. Az a cél lebeg szeme előtt, hogy a községet rendezettebbé, tisztábbá, városiasabbá tegye a lakosság számára.
A tanács jó munkáját is dicséri a szép termést ígérő határ. Amerre a szem ellát, mindenütt jól művelt földeket lehet látni. Szorgalmasak a sajószentpéteri dolgozó parasztok. Szorgalmukat megsokszorozzák a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes intézkedései. A kötelező beszolgáltatási rendszer eltörlésével a falu dolgozó parasztjai évi kétmillió forintot takarítanak meg. Egy ötholdas gazda 6 ezer forintot takarít meg. Ez nagy dolog. Amikor a mezőgazdasági részleg dolgozóival beszélgettem és azt kérdeztem tőlük, milyen panaszokkal szoktak jönni a gazdák, tréfásan egyikük azt felelte: „Amióta nincs begyűjtés, azóta nincs panasz sem”. Sok igazság van benne. (…)
A figyelemreméltó eredmények mellett a tanács vezetőinek és dolgozóinak még többet kell törődniök a lakosság problémáival. A tanácsülések gyakran nem szavazatképesek, a beszámolók nem adnak elég teret a tanácsdemokrácia érvényesítésére. A tanács vezetőinek elő kell segíteni a szocialista demokrácia kibontakozását. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, miszerint Sajószentpéteren a fogadóórák helyettesítik a tanácstagok rendszeres beszámolási kötelezettségeit. A lakosság körében tartsanak beszámolókat, ismertessék velük a végzett munkát, s az elkövetkezendő hónapok feladatait.
Minél többet törődik a tanács a lakosság gondjaival, bajaival, annál nagyobb lesz a tanács tekintélye, annál jobban tudja betölteni helyi államhatalmi feladatát.”
Korábbi részekben már szó esett a település három-, majd ötéves tervéről. Ha az előző cikk szerzője néhány nappal később jár erre, akkor már ő számolhatott volna be arról a hosszabb távú elképzelésről, amelyet így egyik kollégájának vázoltak fel a helyi közigazgatás, és gazdasági élet képviselői. Az előttük álló hatalmas fejődésről a helyi olvasók a lap június 5-i számából az alábbiak szerint értesültek:
„Tízéves terv Sajószentpéter fejlesztésére
Miskolc és Kazincbarcika között az egyik legnagyobb bányásztelepülés: Sajószentpéter. A bányaüzem mellett az egyre fejlődő üveggyár is számos munkásnak biztosít megélhetést. Sajószentpéter 1949-től a mai napig csaknem 3500 lakossal lett népesebb. Ugyanezen idő alatt csaknem 400 új lakással növekedett a község. A szénbánya, valamint az üveggyár további fejlődését figyelembevéve, a megyei tanács végrehajtóbizottsága a községi tanáccsal, valamint a Borsodi Szénbányászati Tröszt és az üveggyár vezetőségével kidolgozta Sajószentpéter 10 éves fejlesztési tervét, amit az érdekeltekkel most megvitattak.
A fejlesztési terv szerint 10 év alatt Sajószentpéteren 1200 új lakást építenek. Ebből 800-at a bányászok, 110-et az üveggyár dolgozói kapnak. Ez a lakásmennyiség biztosítja a 14 000 főre növekvő lakosság kényelmes, kulturált elhelyezését. Az új lakásokat a Kápolnai út és a Nyögő patak közötti részen építik fel. A patakmedret rendezik, s korszerű utat is építenek a régi helység és az új lakótelep összekapcsolására.
A megnövekedett lakosság szociális és kulturális ellátásának biztosítására 24 új iskolai tantermet, valamint 120 új bölcsődei és 150 óvodai férőhelyet létesítenek. Emellett 2 új községi orvosi és egy szakorvosi rendelő építése szerepel a 10 éves községfejlesztési tervben. Az üveggyári munkások, illetve a
bányászok az üzem területén 250 férőhelyes étkezdét, illetve 300 fős fürdőt kapnak. A sportolók részére a már meglevő sportpálya mellett 50 méteres versenyuszodát létesítenek.
A 10 éves hatalmas községfejlesztési terv végrehajtását a Nyögő patak rendezésével, valamint az új lakótelep közműveinek létesítésével megkezdték.”
Az építő cég (a Bányászati Építő Vállalat) nevének (rövid alakját a mai napig megöröklő BÉV-telep – amely szerencsére mára sokat fejlődött - építéséről később még szó esik, az viszont nagy kár, hogy az uszodát talán már soha nem emelnek Sajószentpéteren.
Kiss B.
Megosztás Facebook-onVissza