2022. június 17. (péntek) 09:01
Borítókép forrás: library.hungaricana.hu
József Attila kultúrotthon
Napjainkban Sajószentpéter kulturális élete, a rendezvények szervezése – eltekintve néhány alapítványi programtól - a művelődési ház köré összpontosul. Ám volt idő, amikor a helyi érdekeltséggel rendelkező üzemek igyekeztek önálló kulturális (és sport-) életet élni, színesítve ezzel a település életét is. Erről számolt be az Észak-Magyarország 64 évvel ezelőtt (1958. június 15-én megjelent számában a lap sajószentpéteri származású, leginkább a kulturális élet témáit feldolgozó újságírója, Benedek Miklós:
„Egy kis kultúrotthon első lépései
Sajószentpéteren, az állomás épület közelében szerény külsejű, keskeny épület húzódik. Homlokzatán tábla hirdeti, hogy ebben az épületben talált hajlékot a vasutas dolgozók József Attila kultúrotthona. A kis kultúrotthon megteremtésével Sajószentpéter üzemi kultúrotthonainak száma háromra gyarapodott.
A József Attila kultúrotthon mögött Sajószentpéteren még nem áll hosszú múlt, de létezése, eddigi munkája a szocialista kultúra fejlődésének mérföldjelzője. Az 1957-es vasutasnapon merült fel a kultúrotthon megteremtésének gondolata. Krémer László, az állomás szakszervezeti bizottságának elnöke, az öntevékeny kultúrmunkának lelkes híve, még a kultúrotthon megteremtése előtt igyekezett a sajószentpéteri állomáson megfelelő kultúréletet teremteni. Nem ment könnyen. Az állomáson túlnyomórészt idősebb vasutasok teljesítettek szolgálatot, KISZ-szervezet nincs, de szívós szervező munkával sikerült megteremteni egy 15 fős csoportot, amely főleg színjátszással, azonkívül szavalatokkal, énekszámokkal szórakoztatja részben az állomás dolgozóit, részben a vasúton kívüli közönséget, de szórakoztatja a messze környék azon községeinek lakosait is, ahová rendszeres vendégszereplésre jár.
A már működő csoport hajlékául teremtették meg a kultúrotthont. Az állomásépület közelében álldogáló elhagyott felvonulási épületet szemelték ki erre a célra, és társadalmi munkában tették otthonossá, barátságossá. A társadalmi munkában sokat segítettek a közeli üveggyár és bányaüzem dolgozói, a befejező munkában pedig a vasútigazgatóság építési szakmunkásai. Körülbelül három hónapja, az állomás élüzemavatásakor adták át rendeltetésének a helyiséget, amely belülről — felszerelési hiányosságai ellenére is — otthonosságot, melegséget sugároz. Apróka színpada van, a falakon a korábbi kultúrversenyeken nyert oklevelek, korábbi rendezvények fényképei, a kis vetitőkamrában pedig a kultúrotthon egyik legfőbb kincse, a filmvetítőgép, amellyel rendszeres filmvetítést tartanak a nagyközönség részére.
Sajnos, szakköri helyiségek hiányában, különféle művészeti szakköröket ezideig még nem sikerült szervezniük, és mint állandó aktíva, csak a színjátszócsoport működik. De a kultúrotthon tevékenysége ennél szélesebb körben mozog. A rendszeres filmvetítésen kívül ismeretterjesztő, oktató előadásokat tartanak, amelyek a vasutas dolgozók szakmai képzettségét is segítik (például: filmvetítéssel egybekötött előadás a helyes talpfaaláverésről, a munkavédelemről, stb.). Nagy gondot fordítanak az ifjúság nevelésére és szórakoztatására is, és sűrű egymásutánban tartanak mesedélutánokat, diafilm-vetítéseket, egyéb szórakoztató, nevelő rendezvényeket. A színjátszók hetenkint kétszer tartanak próbát, illetve szakköri foglalkozást öntevékeny oktató vezetésével; ugyancsak öntevékeny oktató foglalkozik a vasutasok által patronált általános iskolai énekkarral és úttörő fúvószenekarral is. Könyvtáruk forgalma a könyvállományhoz és az állomás dolgozóinak számához mérten kielégítő. Legközelebbi terveik között egy hatfőnyi tánccsoportnak a szervezése szerepel. Szeretnék a kultúrotthon munkáját kibővíteni, fejleszteni, a kultúrotthont otthonosabbá, szebbé, bővebbé tenni. Most várnak székeket — ha megkapják, 160 ember kényelmesen elfér majd a teremben. A kultúrotthon környékét feltöltik, fásítják, parkosítják, barátságos kertet szeretnének teremteni, de elsősorban a kultúrotthon mellé szeretnének néhány kisebb helyiséget (előtér, öltöző, stb.) építeni, Az a támogatás, amelyet a vasutas szakszervezet területi bizottságától kapnak, nem elég építkezésre. A kultúrotthon fenntartási költségeihez is kevés, s a filmelőadások bevételeiből pótolják. Szeretnék, ha az igazgatóság építési osztálya hatékonyabban támogatná őket kultúrotthon bővítési terveik megvalósításában. Az igazgatóságtól, személy szerint Turnai Lajos MÁV igazgató elvtárstól, már eddig is sok segítséget kaptak és bíznak benne, hogy továbbra is messzemenően támogatják a még gyermekcipőben járó kultúrotthon, a vasútnál folyó szocialista kulturális fejlődés legfiatalabb bázisának nehéz kezdeti lépéseit. A tervrajzokat az állomásfőnök már el is készíttette, és ha a tervrajzokból épület születne, Sajószentpéter állomás kultúrotthona jelentős tényezővé válhatna nemcsak a vasutas társadalom, hanem az egész megye kulturális életében.
A sajószentpéteri vasutas József Attila kultúrotthon még nem tett meg hosszú utat, de az állomás környékének lakosai között máris kedveltté, látogatottá vált. Rajtunk is múlik, hogy a kezdeti lépéseket jó úton folytatva, munkásságát kiszélesítve, szocialista kultúránk mind hasznosabb intézményévé váljék”.
Sajószentpéter anno (12. rész)
Borítókép forrás: library.hungaricana.hu
József Attila kultúrotthon
Napjainkban Sajószentpéter kulturális élete, a rendezvények szervezése – eltekintve néhány alapítványi programtól - a művelődési ház köré összpontosul. Ám volt idő, amikor a helyi érdekeltséggel rendelkező üzemek igyekeztek önálló kulturális (és sport-) életet élni, színesítve ezzel a település életét is. Erről számolt be az Észak-Magyarország 64 évvel ezelőtt (1958. június 15-én megjelent számában a lap sajószentpéteri származású, leginkább a kulturális élet témáit feldolgozó újságírója, Benedek Miklós:
„Egy kis kultúrotthon első lépései
Sajószentpéteren, az állomás épület közelében szerény külsejű, keskeny épület húzódik. Homlokzatán tábla hirdeti, hogy ebben az épületben talált hajlékot a vasutas dolgozók József Attila kultúrotthona. A kis kultúrotthon megteremtésével Sajószentpéter üzemi kultúrotthonainak száma háromra gyarapodott.
A József Attila kultúrotthon mögött Sajószentpéteren még nem áll hosszú múlt, de létezése, eddigi munkája a szocialista kultúra fejlődésének mérföldjelzője. Az 1957-es vasutasnapon merült fel a kultúrotthon megteremtésének gondolata. Krémer László, az állomás szakszervezeti bizottságának elnöke, az öntevékeny kultúrmunkának lelkes híve, még a kultúrotthon megteremtése előtt igyekezett a sajószentpéteri állomáson megfelelő kultúréletet teremteni. Nem ment könnyen. Az állomáson túlnyomórészt idősebb vasutasok teljesítettek szolgálatot, KISZ-szervezet nincs, de szívós szervező munkával sikerült megteremteni egy 15 fős csoportot, amely főleg színjátszással, azonkívül szavalatokkal, énekszámokkal szórakoztatja részben az állomás dolgozóit, részben a vasúton kívüli közönséget, de szórakoztatja a messze környék azon községeinek lakosait is, ahová rendszeres vendégszereplésre jár.
A már működő csoport hajlékául teremtették meg a kultúrotthont. Az állomásépület közelében álldogáló elhagyott felvonulási épületet szemelték ki erre a célra, és társadalmi munkában tették otthonossá, barátságossá. A társadalmi munkában sokat segítettek a közeli üveggyár és bányaüzem dolgozói, a befejező munkában pedig a vasútigazgatóság építési szakmunkásai. Körülbelül három hónapja, az állomás élüzemavatásakor adták át rendeltetésének a helyiséget, amely belülről — felszerelési hiányosságai ellenére is — otthonosságot, melegséget sugároz. Apróka színpada van, a falakon a korábbi kultúrversenyeken nyert oklevelek, korábbi rendezvények fényképei, a kis vetitőkamrában pedig a kultúrotthon egyik legfőbb kincse, a filmvetítőgép, amellyel rendszeres filmvetítést tartanak a nagyközönség részére.
Sajnos, szakköri helyiségek hiányában, különféle művészeti szakköröket ezideig még nem sikerült szervezniük, és mint állandó aktíva, csak a színjátszócsoport működik. De a kultúrotthon tevékenysége ennél szélesebb körben mozog. A rendszeres filmvetítésen kívül ismeretterjesztő, oktató előadásokat tartanak, amelyek a vasutas dolgozók szakmai képzettségét is segítik (például: filmvetítéssel egybekötött előadás a helyes talpfaaláverésről, a munkavédelemről, stb.). Nagy gondot fordítanak az ifjúság nevelésére és szórakoztatására is, és sűrű egymásutánban tartanak mesedélutánokat, diafilm-vetítéseket, egyéb szórakoztató, nevelő rendezvényeket. A színjátszók hetenkint kétszer tartanak próbát, illetve szakköri foglalkozást öntevékeny oktató vezetésével; ugyancsak öntevékeny oktató foglalkozik a vasutasok által patronált általános iskolai énekkarral és úttörő fúvószenekarral is. Könyvtáruk forgalma a könyvállományhoz és az állomás dolgozóinak számához mérten kielégítő. Legközelebbi terveik között egy hatfőnyi tánccsoportnak a szervezése szerepel. Szeretnék a kultúrotthon munkáját kibővíteni, fejleszteni, a kultúrotthont otthonosabbá, szebbé, bővebbé tenni. Most várnak székeket — ha megkapják, 160 ember kényelmesen elfér majd a teremben. A kultúrotthon környékét feltöltik, fásítják, parkosítják, barátságos kertet szeretnének teremteni, de elsősorban a kultúrotthon mellé szeretnének néhány kisebb helyiséget (előtér, öltöző, stb.) építeni, Az a támogatás, amelyet a vasutas szakszervezet területi bizottságától kapnak, nem elég építkezésre. A kultúrotthon fenntartási költségeihez is kevés, s a filmelőadások bevételeiből pótolják. Szeretnék, ha az igazgatóság építési osztálya hatékonyabban támogatná őket kultúrotthon bővítési terveik megvalósításában. Az igazgatóságtól, személy szerint Turnai Lajos MÁV igazgató elvtárstól, már eddig is sok segítséget kaptak és bíznak benne, hogy továbbra is messzemenően támogatják a még gyermekcipőben járó kultúrotthon, a vasútnál folyó szocialista kulturális fejlődés legfiatalabb bázisának nehéz kezdeti lépéseit. A tervrajzokat az állomásfőnök már el is készíttette, és ha a tervrajzokból épület születne, Sajószentpéter állomás kultúrotthona jelentős tényezővé válhatna nemcsak a vasutas társadalom, hanem az egész megye kulturális életében.
A sajószentpéteri vasutas József Attila kultúrotthon még nem tett meg hosszú utat, de az állomás környékének lakosai között máris kedveltté, látogatottá vált. Rajtunk is múlik, hogy a kezdeti lépéseket jó úton folytatva, munkásságát kiszélesítve, szocialista kultúránk mind hasznosabb intézményévé váljék”.
Kiss B.
Megosztás Facebook-onVissza