2022. július 25. (hétfő) 07:30
Sajószentpéter anno (16. rész)
Sajószentpéter első monográfiája Százharmincegy évvel ezelőtt jelent meg településünk történetének – elsősorban a helyi levéltár dokumentumainak felhasználására támaszkodó, emiatt közel sem teljes –, egy évszázadon át szinte egyedülállónak mondható összefoglalása. Sajószentpéter első monográfiájának szerzője az akkor a helyi adminisztrációban segédjegyzőként tevékenykedő Csurgay Árpád. Az elkészült, mintegy ötszáz év fontosabb történelmi eseményeit az olvasó elé táró mű jelentőségét szűkebb pátriánk mellett Pesten is felismerték. Erről tanúskodik a „Fővárosi Lapok” címmel megjelent korabeli szépirodalmi napilap 1891. július 24.-i számának rövid tudósítása is: * Egy kisváros története. Csurgay Árpád segédjegyző megírta »Sajó-Szent-Péter városa történeté«-t 1332-től 1865-ig és közrebocsátotta 132 lapra terjedő kötetben. A szerző, mint maga mondja a bevezetésben, célul tűzte ki feltárni Sajó- Szent-Péter jelenlegi polgárainak és az érdeklődő olvasónak mindama nevezetesebb eseményeket, melyeknek e hajdan »városnak nevezett község egy félezreden át szemtanúja volt. Sajó-Szent-Péter Borsodmegyében Miskolcról északra, a Sajó folyam jobb partján s a Bükk hegység végnyujtványát alkotó magaslat lábánál, kies helyen fekszik. Keletkezésének időpontja meg nem állapítható, de a legrégibb időkre tehető. A »szent« jelző eredete a vallásos rajongással teli keresztes háborúk korszakára, tehát a 10—11-dik századra vezethető vissza. A szerző a város legrégibb korától a jelenig vezeti az olvasót. Ismerteti a Palócziak korát, a sajószentpéteri ősi írást, Hunyadi János levelét 1446-ból a s.-szt.-péteri vásár engedélyezéséről, a budai tanácsnak egy 1747-ki iratát, mely két ottani lakos peres ügyét intézi el és végül a II. Ulászlótól nyert privilégiumot. Majd áttér a város »középkorára«, tárgyalva a Rákócziak korát, a város közigazgatási, törvénykezési, belrendészeti, iskolai és egyházi viszonyait. Az »újkort« 1848-tól keltezi. Ma a nagyközségnek háromezernél több lakosa van, mely általán véve földmiveléssel foglalkozik, szellemileg fejlett, kiterjedt iparral és élénk forgalmú kereskedelemmel bir. A szerző a szorgalommal és tárgyszeretettel megirt munkájához Borsodmegye, Sajó-Szent-Péter községe, a ref. és róm. kath. egyházak, valamint Losonczy Jenő levéltáraiból merité a hiteles adatokat. Monografiáját, melyet érdekkel lehet olvasni, Lévay József költőnknek, Borsod- megye főjegyzőjének és a város szülöttének ajánlá, közölve életrajzát is.”Kiss B.
Megosztás Facebook-onVissza