2022. november 7. (hétfő) 09:02
Tájkép csata után…
Nemrég emlékeztünk meg az 1956-os forradalomról, és az orosz hadseregnek Budapest, és Magyarország hadüzenet nélküli megtámadásával – akkor innen akarták „kiűzni a nácikat” - vérbe fojtott szabadságharc 66. évfordulójáról. A harcok utáni állapotokról az Észak-Magyarország 1956. november 8-án számolt be egy sajószentpéteri helyzetképpel:
„Sajószentpéteri képek
Sajószentpéteren csend van. Az utcákon emberek sietnek ki-ki dolga után. Az üzletek előtt nincs sorbaállás. Az élet halad tovább, csupán a szívekben rejtőzik félelem, nyugtalanság a kósza rémhírek miatt. Egyet azonban valamennyien tudnak, az életnek nem szabad megállni, élni, dolgozni kell! Nos, nézzük meg közelebbről a község életét, az életért való harcot.
A bányákban dolgoznak
A sajószentpéteri bányászok csökkentett üzemmel dolgoznak. Dolgoznak! Tudják, hogy a szénre, az élet kenyerére nagy szükség van. A munkástanács a műszaki vezetőkkel karöltve mindent megtesz annak érdekében, hogy mind több szén kerüljön ki a bányákból, s így biztosítva legyen ipari üzemeink, kórházak, középüzemek és a meleget váró családi otthonok részére a szén. Ebben a hónapban 6 nap alatt mintegy 130 vagon szenet termeltek. Legnagyobb problémájuk most, hogy a vidéki dolgozók bejárását is megoldják, s a teljes
háromharmados műszakot megszervezzék.
A pékségben egyre több kenyeret sütnek
A sajószentpéteri 1. számú sütőüzemben a munkástanács olyan intézkedéseket vezetett be, amely az üzem termelésének további növekedését tette lehetővé. Gordos György műszaki vezető, az üzem Gyuri bácsija éjt nappá téve azon fáradozik, hogy a lakosság, a bányászok kenyér szükségletét biztosítani tudják. Munkájuk nagy eredménnyel jár, naponta 10-15 mázsa kenyérrel sütnek többet. Minden elismerést megérdemelnek. Amennyiben a támogatást az üzem továbbra is megkapja a megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságtól, úgy a kenyérellátásban nem lesz kiesés.
A cukrász-üzemben is megnőtt a termelés
A 7. számú másodosztályú cukrászda egy épületben van a cukrászüzemmel. Ezekben a napokban szintén megnövekedett termelésük. Csányi László üzemvezető és a munkástanács fáradságot nem ismerve mindent elkövetnek azért, hogy a lakosság részére mind több jó minőségű süteményt biztosítsanak. Fáradozásukat dicséri, hogy a cukrászda — ahogyan erről bennünket Kovács József üzletvezető tájékoztatott — a napi 150 darab helyett mintegy 500 darab süteményt ad el a vásárlóknak. Ugyancsak nagymennyiségű a fekete fogyasztása is.
*
Cikkünket azzal kezdtük: Sajószentpéteren csend van. S azzal szeretnénk befejezni: csend van, a munka csendje. Az emberek sokat gondolkodnak, s megfontoltan cselekszenek. A határban dolgozó parasztjaink az új életet vetik el, bánya mélyén bányászaink az új élethez adnak szenet, s a többi üzemek dolgozói is mind az új életért harcolnak, Mert élni, élni akarnak!”
Sajószentpéter anno (36. rész)
Tájkép csata után…
Nemrég emlékeztünk meg az 1956-os forradalomról, és az orosz hadseregnek Budapest, és Magyarország hadüzenet nélküli megtámadásával – akkor innen akarták „kiűzni a nácikat” - vérbe fojtott szabadságharc 66. évfordulójáról. A harcok utáni állapotokról az Észak-Magyarország 1956. november 8-án számolt be egy sajószentpéteri helyzetképpel:
„Sajószentpéteri képek
Sajószentpéteren csend van. Az utcákon emberek sietnek ki-ki dolga után. Az üzletek előtt nincs sorbaállás. Az élet halad tovább, csupán a szívekben rejtőzik félelem, nyugtalanság a kósza rémhírek miatt. Egyet azonban valamennyien tudnak, az életnek nem szabad megállni, élni, dolgozni kell! Nos, nézzük meg közelebbről a község életét, az életért való harcot.
A bányákban dolgoznak
A sajószentpéteri bányászok csökkentett üzemmel dolgoznak. Dolgoznak! Tudják, hogy a szénre, az élet kenyerére nagy szükség van. A munkástanács a műszaki vezetőkkel karöltve mindent megtesz annak érdekében, hogy mind több szén kerüljön ki a bányákból, s így biztosítva legyen ipari üzemeink, kórházak, középüzemek és a meleget váró családi otthonok részére a szén. Ebben a hónapban 6 nap alatt mintegy 130 vagon szenet termeltek. Legnagyobb problémájuk most, hogy a vidéki dolgozók bejárását is megoldják, s a teljes
háromharmados műszakot megszervezzék.
A pékségben egyre több kenyeret sütnek
A sajószentpéteri 1. számú sütőüzemben a munkástanács olyan intézkedéseket vezetett be, amely az üzem termelésének további növekedését tette lehetővé. Gordos György műszaki vezető, az üzem Gyuri bácsija éjt nappá téve azon fáradozik, hogy a lakosság, a bányászok kenyér szükségletét biztosítani tudják. Munkájuk nagy eredménnyel jár, naponta 10-15 mázsa kenyérrel sütnek többet. Minden elismerést megérdemelnek. Amennyiben a támogatást az üzem továbbra is megkapja a megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságtól, úgy a kenyérellátásban nem lesz kiesés.
A cukrász-üzemben is megnőtt a termelés
A 7. számú másodosztályú cukrászda egy épületben van a cukrászüzemmel. Ezekben a napokban szintén megnövekedett termelésük. Csányi László üzemvezető és a munkástanács fáradságot nem ismerve mindent elkövetnek azért, hogy a lakosság részére mind több jó minőségű süteményt biztosítsanak. Fáradozásukat dicséri, hogy a cukrászda — ahogyan erről bennünket Kovács József üzletvezető tájékoztatott — a napi 150 darab helyett mintegy 500 darab süteményt ad el a vásárlóknak. Ugyancsak nagymennyiségű a fekete fogyasztása is.
*
Cikkünket azzal kezdtük: Sajószentpéteren csend van. S azzal szeretnénk befejezni: csend van, a munka csendje. Az emberek sokat gondolkodnak, s megfontoltan cselekszenek. A határban dolgozó parasztjaink az új életet vetik el, bánya mélyén bányászaink az új élethez adnak szenet, s a többi üzemek dolgozói is mind az új életért harcolnak, Mert élni, élni akarnak!”
Kiss B.
Megosztás Facebook-onVissza