2022. november 11. (péntek) 12:31
Ötven évvel ezelőtti életkép
A lemaradó kisebbségi közösségek felzárkóztatása, a szegénység felszámolása az ország jelenkori történelmében már sok kormányzati politika „kemény fájának” bizonyult, előfordult, hogy nem is merték belevágni a fejszéjüket, vagy ami még rosszabb, ha igen, akkor csupán a szavak szintjén, így erre valódi megoldás a mai napig sem született. Sajószentpéter történetéből most egy éppen félévszázados, pozitív kicsengésű történetet elevenítünk fel az Észak-Magyarország 1972. november 5-én megjelent számának cikkével:
„Felszámoltak egy cigánytelepet
KILENC ÉVE jelent meg egy nyugatnémet lapban a felsőzsolcai cigánytelep fényképe. A 3. számú főútvonal melletti cigánytelep fényképezésekor a fotoriporter nem feledkezett meg róla, hogy olvasóinak „csemegét” szolgáltasson. A panoráma-képbe becsempészte Miskolc helységnévtábláját, úgy tüntetve fel, hogy Magyarország második legnagyobb városát a képen látható cigánytelepek övezik.
1964-ben a felsőzsolcai telepet elöntötte az árvíz. A megyei tanács építési osztálya ezt követően széles társadalmi összefogással, illetve a leendő tulajdonosok segítségével 52 házat építtetett fel Felsőzsolcán, nagyrészt felszámolva a régi cigánytelepet. Ebből az eredményből később országos szintű mozgalom kezdődött, és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium rendeletet adott ki, hogy a cigánytelepek felszámolását a különböző tanácsok kedvezményes kölcsönnel, lehetőségeik szerint támogassák.
Megyénkben 1964 óta 1200 egészségtelen lakást bontottak le és helyette emberileg elfogadható, új lakásokat építettek. Megszüntették többek között a tibolddaróci barlanglakásokat és nagyobb kolóniákat számoltak fel Sátoraljaújhelyen, Szendrőn, Edelényben, Sárospatakon, Szalonnán és Mezőkövesden. A megyében, az 1200. lakás november 7-re Sajószentpéteren készült el. Mint már hírt adtunk róla, Sajószentpéteren, a kubik-gödörben felszámolt egészségtelen putrik helyett, a Jankó-patak pártján 33 új lakást építettek egy új utcasorban.
*
Az északi oldalon Farkas Kálmánék háza az utolsó előtti a sorban. Ruszó Mária, a feleség tett-vett az új ház előtt. A most elkészült házukba ők az elsők között költöztek be.
— A másik házban mindig féltünk az időtől — mondta az asszony. — Ha esett az eső. a víz befolyt a küszöbön. Harminc évig laktunk ott, az úton túl.
— Mennyiért vették az új bútort?
— Négyezerötszáz forintba került. Nagyon elégedettek vagyunk. Most még csak szobabútorunk van, azt vettünk, ha letelik az OTP-részlet, szeretnénk asztalt, rádiót, televíziót és mosógépet is venni.
A házak körül a friss költözés nyomai. Van, ahol még a beköltözés előtt, gyorsan átfestik a lakást, ízlésüknek megfelelően. A régi lakhelyről áthozott dolgaikat rakosgatják, rendezik. De vannak olyanok, mint Farkasék, akik
új bútort hoztak az új lakásba.
— Örülnek? — kérdeztük a csillogó szemű emberektől.
— Azt elmondani sem lehet, nézzék meg a mi házunkat is. Mindnyájan nagyon elégedettek vagyunk.
A közvilágítás november 1-én gyulladt ki az új telepen. Azt mondják, az emberek kimentek az estébe, és sokáig nézték a fényt a házuk előtt. Úgy érezték, most már igazán nekik világit a lágyult fény…
*
A sajószentpéteri, most felszámolt cigánytelepet gyakran veszélyeztette a Sajó. Néha csak a putrik vályogfaláig nyomult előre alattomosan a víz, néha a bentlakóknak is menekülniük kellett a gyorsan emelkedő hullámok elől. Így történt ez az idei év nyarán is. A megyei tanács építési osztályán ezért határoztak úgy, hogy a veszélyeztetettség miatt meggyorsítják a cigánytelep felszámolását. Augusztus 1-e után kezdtek a munkához. A tanács építési osztálya részéről Sajó József mérnök, főelőadó kezdeményezte, szervezte a munkát, s ebben igen sokat segített Üveges Endre a Sajószentpéteri községi Tanács elnöke, valamint Jakkel Béla vb-titkár is.
Tíz kisiparos kezdett a munkához. A cél az volt, hogy a hideg beállta előtt, tehát mintegy három hónap alatt, tető alá hozzák a lakásokat, hogy az egészségtelen putrikból az emberek még ez évben átköltözhessenek. Igen sok problémát, váratlan akadályt kellett legyőzniük az építőknek, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt felépíthessék a 33 lakást. A lakások többsége néhány napja, az utolsóba ma, november 7-re költözhetnek be az új tulajdonosok.
*
Megszűnt tehát egy cigánytelep. A lebontott kubik-gödri házak alapjait lassan benövi majd a fű. Az új telep egészséges, világos házai közt kertek alakulhatnak ki, fák nőnek majd, csak az embereknek meg kell tanulniuk, meg kell ismerniük azt a munkát, amely a szűkebb környezetük szépítéséhez szükséges.
AZ ELSŐ, a döntő lépést tehát megtették. A megyei tanács segítségével felépültek a kulturált lakások, amelyek biztosítják felemelkedésüket. Egy-két kivételtől eltekintve, valamennyiüknek állandó munkahelye van, ahol dolgoznak, számítanak munkájukra. De nem állhatnak meg ennyinél. A nagyobb közösségbe. a község lakosai közé is be kell illeszkedniük.”
Sajószentpéter anno (38. rész)
Ötven évvel ezelőtti életkép
A lemaradó kisebbségi közösségek felzárkóztatása, a szegénység felszámolása az ország jelenkori történelmében már sok kormányzati politika „kemény fájának” bizonyult, előfordult, hogy nem is merték belevágni a fejszéjüket, vagy ami még rosszabb, ha igen, akkor csupán a szavak szintjén, így erre valódi megoldás a mai napig sem született. Sajószentpéter történetéből most egy éppen félévszázados, pozitív kicsengésű történetet elevenítünk fel az Észak-Magyarország 1972. november 5-én megjelent számának cikkével:
„Felszámoltak egy cigánytelepet
KILENC ÉVE jelent meg egy nyugatnémet lapban a felsőzsolcai cigánytelep fényképe. A 3. számú főútvonal melletti cigánytelep fényképezésekor a fotoriporter nem feledkezett meg róla, hogy olvasóinak „csemegét” szolgáltasson. A panoráma-képbe becsempészte Miskolc helységnévtábláját, úgy tüntetve fel, hogy Magyarország második legnagyobb városát a képen látható cigánytelepek övezik.
1964-ben a felsőzsolcai telepet elöntötte az árvíz. A megyei tanács építési osztálya ezt követően széles társadalmi összefogással, illetve a leendő tulajdonosok segítségével 52 házat építtetett fel Felsőzsolcán, nagyrészt felszámolva a régi cigánytelepet. Ebből az eredményből később országos szintű mozgalom kezdődött, és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium rendeletet adott ki, hogy a cigánytelepek felszámolását a különböző tanácsok kedvezményes kölcsönnel, lehetőségeik szerint támogassák.
Megyénkben 1964 óta 1200 egészségtelen lakást bontottak le és helyette emberileg elfogadható, új lakásokat építettek. Megszüntették többek között a tibolddaróci barlanglakásokat és nagyobb kolóniákat számoltak fel Sátoraljaújhelyen, Szendrőn, Edelényben, Sárospatakon, Szalonnán és Mezőkövesden. A megyében, az 1200. lakás november 7-re Sajószentpéteren készült el. Mint már hírt adtunk róla, Sajószentpéteren, a kubik-gödörben felszámolt egészségtelen putrik helyett, a Jankó-patak pártján 33 új lakást építettek egy új utcasorban.
*
Az északi oldalon Farkas Kálmánék háza az utolsó előtti a sorban. Ruszó Mária, a feleség tett-vett az új ház előtt. A most elkészült házukba ők az elsők között költöztek be.
— A másik házban mindig féltünk az időtől — mondta az asszony. — Ha esett az eső. a víz befolyt a küszöbön. Harminc évig laktunk ott, az úton túl.
— Mennyiért vették az új bútort?
— Négyezerötszáz forintba került. Nagyon elégedettek vagyunk. Most még csak szobabútorunk van, azt vettünk, ha letelik az OTP-részlet, szeretnénk asztalt, rádiót, televíziót és mosógépet is venni.
A házak körül a friss költözés nyomai. Van, ahol még a beköltözés előtt, gyorsan átfestik a lakást, ízlésüknek megfelelően. A régi lakhelyről áthozott dolgaikat rakosgatják, rendezik. De vannak olyanok, mint Farkasék, akik
új bútort hoztak az új lakásba.
— Örülnek? — kérdeztük a csillogó szemű emberektől.
— Azt elmondani sem lehet, nézzék meg a mi házunkat is. Mindnyájan nagyon elégedettek vagyunk.
A közvilágítás november 1-én gyulladt ki az új telepen. Azt mondják, az emberek kimentek az estébe, és sokáig nézték a fényt a házuk előtt. Úgy érezték, most már igazán nekik világit a lágyult fény…
*
A sajószentpéteri, most felszámolt cigánytelepet gyakran veszélyeztette a Sajó. Néha csak a putrik vályogfaláig nyomult előre alattomosan a víz, néha a bentlakóknak is menekülniük kellett a gyorsan emelkedő hullámok elől. Így történt ez az idei év nyarán is. A megyei tanács építési osztályán ezért határoztak úgy, hogy a veszélyeztetettség miatt meggyorsítják a cigánytelep felszámolását. Augusztus 1-e után kezdtek a munkához. A tanács építési osztálya részéről Sajó József mérnök, főelőadó kezdeményezte, szervezte a munkát, s ebben igen sokat segített Üveges Endre a Sajószentpéteri községi Tanács elnöke, valamint Jakkel Béla vb-titkár is.
Tíz kisiparos kezdett a munkához. A cél az volt, hogy a hideg beállta előtt, tehát mintegy három hónap alatt, tető alá hozzák a lakásokat, hogy az egészségtelen putrikból az emberek még ez évben átköltözhessenek. Igen sok problémát, váratlan akadályt kellett legyőzniük az építőknek, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt felépíthessék a 33 lakást. A lakások többsége néhány napja, az utolsóba ma, november 7-re költözhetnek be az új tulajdonosok.
*
Megszűnt tehát egy cigánytelep. A lebontott kubik-gödri házak alapjait lassan benövi majd a fű. Az új telep egészséges, világos házai közt kertek alakulhatnak ki, fák nőnek majd, csak az embereknek meg kell tanulniuk, meg kell ismerniük azt a munkát, amely a szűkebb környezetük szépítéséhez szükséges.
AZ ELSŐ, a döntő lépést tehát megtették. A megyei tanács segítségével felépültek a kulturált lakások, amelyek biztosítják felemelkedésüket. Egy-két kivételtől eltekintve, valamennyiüknek állandó munkahelye van, ahol dolgoznak, számítanak munkájukra. De nem állhatnak meg ennyinél. A nagyobb közösségbe. a község lakosai közé is be kell illeszkedniük.”
Kiss B.
Fotó forrás: Észak-MagyarországMegosztás Facebook-onVissza