2017. november 27. (hétfő) 08:42
A 2017. évi Lévay József napok sokszínű programjai közül november 23-án (csütörtökön) 16.00 órakor a város nagy szülötte tiszteletére „Az én Sajószentpéterem” címmel kiírt fotópályázat alkotásaiból összeállított kiállítás ünnepélyes megnyitójára került sor.
A Lévay-napok keretében a Sajószentpéteri Kulturális Központ ez évben újra fotópályázatot hirdetett meg, amelyben a pályázónak a nagy előd szülővárosát, annak épített és természeti környezetét kellett bemutatni a mai ember szemén keresztül, XXI. századi technika segítségével. A pályázatra 11 felnőtt és 10 diák küldött be összesen 99 fotót (egy alkotó legfeljebb 5 pályaművel jelentkezhetett), ebből hetvenet mutatnak be a város közönségének is a kulturális központ galériájában.
Ahol először Csorba Csaba, az MSK igazgatója köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő versenyzőket és érdeklődőket, majd Kecskés Lili szavalta el Szabó Lőrinc „Semmiért egészen” című költeményét, amellyel kedden a Lévay József szavalóverseny 7.-8. osztályos tanulók kategóriájában első helyezést ért el.
A kiállítást megnyitó beszédében Viszoczky Sándor népművelő, fotós, egykori kultúrház igazgató dióhéjban összefoglalta a fotótechnika történetét az ókori görögöktől a mechanikus képrögzítés (1827) 8 órás expozíciós idején, az üvegnegatívok megjelenésén (1900-as évek eleje), a celluloid filmeken, a digitális gépek elterjedésén át a mai, szinte naponta forradalmasított digitális világunkig. Amikor már szinte minden ember zsebében ott lapul az okostelefon, amely alkalmas akár művészi minőségű felvételek készítésére is. És azonnal megjelenő eredménnyel. De a számtalan technikai segítség, trükk ellenére a legmeghatározóbb tényező mégis mindig maga az ember marad: kreativitása, szeme és egyéni látásmódja.
A beérkezett pályaművek elbírálása után az Alvári Dóra művésztanár-ötletgazda vezette, Sulyok Barnabás és Kalász László tagokból álló zsűri végül az alábbi sorrendet állította fel:
Ifjúsági kategória:
1. Mencsik Anna Judit
2. Fiák Patrícia
3. Kalocsai Édua Mária
Különdíj: Gyenge Ádám
Felnőtt kategória:
1. Tóth János
2. Csernyánszki Bertalan
3. Heiszman Adrienn
Különdíj: Ruszó Balázs
és Katona Ferenc
A fotókat megtekintve egy külső szemlélő nem tudná megállapítani, hogy melyiket készítette egy középkorú felnőtt, és melyiket egy tízes éveibe alig belépett diák. A felvételeken a Lévayt is megihlető Sajó, Nyögő és a szentpéteri táj mellett hangsúlyosan megjelentek városunk ikonjai, mint az Üvegfúvó munkás szobra, vagy a református templom, valamint a ránk maradt múlt (itt-ott sötét tónusban megjelenítve).
Jómagam is úgy gondolom, ahogyan a népművelő fotós megnyitó beszédében hangsúlyozta: az ilyen pályázatokra jelentkezőket valamilyen módon együtt kellene tartani, fotósétákat szervezni nekik, talán mások is kedvet kapnának, csatlakoznának hozzájuk. Mert valójában csak akkor mondhatjuk el magunkról, hogy otthon vagyunk ebben a városban, ha minél több részletét saját szemünkkel is felfedezzük. Szerencsére van mit.
December 14-ig a galériában ezekből jó néhányat egy helyen, barangolás nélkül is láthat az érdeklődő, aki szeret gyönyörködni „egy kiállítás képei”-ben.
Az én Sajószentpéterem
A 2017. évi Lévay József napok sokszínű programjai közül november 23-án (csütörtökön) 16.00 órakor a város nagy szülötte tiszteletére „Az én Sajószentpéterem” címmel kiírt fotópályázat alkotásaiból összeállított kiállítás ünnepélyes megnyitójára került sor.
A Lévay-napok keretében a Sajószentpéteri Kulturális Központ ez évben újra fotópályázatot hirdetett meg, amelyben a pályázónak a nagy előd szülővárosát, annak épített és természeti környezetét kellett bemutatni a mai ember szemén keresztül, XXI. századi technika segítségével. A pályázatra 11 felnőtt és 10 diák küldött be összesen 99 fotót (egy alkotó legfeljebb 5 pályaművel jelentkezhetett), ebből hetvenet mutatnak be a város közönségének is a kulturális központ galériájában.
Ahol először Csorba Csaba, az MSK igazgatója köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő versenyzőket és érdeklődőket, majd Kecskés Lili szavalta el Szabó Lőrinc „Semmiért egészen” című költeményét, amellyel kedden a Lévay József szavalóverseny 7.-8. osztályos tanulók kategóriájában első helyezést ért el.
A kiállítást megnyitó beszédében Viszoczky Sándor népművelő, fotós, egykori kultúrház igazgató dióhéjban összefoglalta a fotótechnika történetét az ókori görögöktől a mechanikus képrögzítés (1827) 8 órás expozíciós idején, az üvegnegatívok megjelenésén (1900-as évek eleje), a celluloid filmeken, a digitális gépek elterjedésén át a mai, szinte naponta forradalmasított digitális világunkig. Amikor már szinte minden ember zsebében ott lapul az okostelefon, amely alkalmas akár művészi minőségű felvételek készítésére is. És azonnal megjelenő eredménnyel. De a számtalan technikai segítség, trükk ellenére a legmeghatározóbb tényező mégis mindig maga az ember marad: kreativitása, szeme és egyéni látásmódja.
A beérkezett pályaművek elbírálása után az Alvári Dóra művésztanár-ötletgazda vezette, Sulyok Barnabás és Kalász László tagokból álló zsűri végül az alábbi sorrendet állította fel:
Ifjúsági kategória:
1. Mencsik Anna Judit
2. Fiák Patrícia
3. Kalocsai Édua Mária
Különdíj: Gyenge Ádám
Felnőtt kategória:
1. Tóth János
2. Csernyánszki Bertalan
3. Heiszman Adrienn
Különdíj: Ruszó Balázs
és Katona Ferenc
A fotókat megtekintve egy külső szemlélő nem tudná megállapítani, hogy melyiket készítette egy középkorú felnőtt, és melyiket egy tízes éveibe alig belépett diák. A felvételeken a Lévayt is megihlető Sajó, Nyögő és a szentpéteri táj mellett hangsúlyosan megjelentek városunk ikonjai, mint az Üvegfúvó munkás szobra, vagy a református templom, valamint a ránk maradt múlt (itt-ott sötét tónusban megjelenítve).
Jómagam is úgy gondolom, ahogyan a népművelő fotós megnyitó beszédében hangsúlyozta: az ilyen pályázatokra jelentkezőket valamilyen módon együtt kellene tartani, fotósétákat szervezni nekik, talán mások is kedvet kapnának, csatlakoznának hozzájuk. Mert valójában csak akkor mondhatjuk el magunkról, hogy otthon vagyunk ebben a városban, ha minél több részletét saját szemünkkel is felfedezzük. Szerencsére van mit.
December 14-ig a galériában ezekből jó néhányat egy helyen, barangolás nélkül is láthat az érdeklődő, aki szeret gyönyörködni „egy kiállítás képei”-ben.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza