2018. május 22. (kedd) 08:14
A Sajószentpéteri Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében 2018. május 18-án délután a Lévay József Városi Könyvtárban immár harmadik alkalommal rendezték meg a német versek ünnepét, amely népviseleti bemutatóval is kiegészült.
„Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke kimondja, hogy az olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, saját nyelvüket használják.”
Magyarországon a helyi nemzetiségi önkormányzatok felelőssége, hogy az ilyen közösségek tagja élhessenek az állam által biztosított fenti jogaikkal. Sajószentpéteren ez leginkább a német kisebbség esetében nyilvánul meg látható tettekben is. Ők jól tudják, hogy a történelmi emlékezet fizikai kapaszkodó pontjainak (emlékhelyek, emléktáblák, kiadványok) létrehozása mellett az identitástudatuk erősítésének, generációkon átívelő megőrzésének leghatásosabb módja a szellemi kapaszkodóként szolgáló aktív közösségi élet szervezése, akár új hagyományok teremtése által is.
Mint éppen a mostani – az EMMI által is kétszázezer forinttal támogatott – rendezvény, amelyre szeretettel meghívták a környék települései német nemzetiségi önkormányzatának képviselőit és rajtuk keresztül a településük iskoláinak diákjait. Hogy Goethe és Heine nyelvét megszerettessék, a megszerzett tudást elmélyíthessék. Elsősorban – de nem kizárólag – azon német gyökerekkel rendelkező fiatalokkal, akinek családjában sem beszélik már napi szinten a nyelvet. És egy német-magyar nyelvű szavaló seregszemle – szándékosan nem verseny – jó alkalom arra, hogy számot adjanak arról hol tartanak ebben. A vendéglátó önkormányzat vezetője Csáki Károlyné is elmondta: „legjobban az érzéseket közvetítő verseken keresztül tudatosíthatják, hogy – a sokak által csak a háborús filmekből ismert – kissé keményebb hangzású német nyelv is lehet szép, nem csak a dallamosabb magyar. Emellett a tanulás által mozgósított belső erőfeszítés a személyiségük fontos fejlesztő eszköze.”
Ezt személyesen is igyekezett bizonyítani, amikor a „Német versek ünnepe és Népviseleti kiállítás” címmel meghirdetett délután nyitányaként Román Péterné nyelvtanárral Walter Helmut Fritz versét („Aber dann?”) eredeti nyelven, és Benő Eszter magyar fordításában („És azután?”) is tolmácsolták.
A megjelent vendégek üdvözlését követően először Neszádeliné Kállai Mária, kazincbarcikai népi iparművész, a Népművészet Mestere mutatta be az általa készített három gyönyörű sváb népviselet darabjait, és ismertette jellemzőit.
A programot színesítette és az irodalmat kedvelő fiatalok fellépés előtti lámpalázát valamelyest oldotta a Freedance-2008 TSE párosai által előadott táncbemutató.
Majd következhettek a szavalatok két nyelven. A Kazincbarcika (Szalézi Szent Ferenc Gimnázium – 8 tanuló), Miskolc (Szabó Lőrinc Általános Iskola – 5), Ózd (Vasvár Úti Általános Iskola – 2), a legtávolabbi Hercegkút (2), valamint Sajószentpéter (Kossuth – 7; Móra – 6; Hunyadi – 2) településeket képviselő előadók kiérdemelték a közönség lelkes tapsát. A felkészítő tanáraikkal egyetemben pedig közös tiszteletünket is, melynek jeleként természetesen ajándékkönyveket és szép virágcsokrokat vehettek át a műsor végén.
A közös délutánt egy szeretetvendégség zárta, amelyet a lazítás mellett tapasztalatcserékre és újabb barátságok kötésére is használhattak diákok, tanárok egyaránt.
Mert a hagyományokat azért is visszük tovább, és teremtünk újakat, hogy általuk olyan kis közösségek jöhessenek létre, amelyekben jól érezzük magunkat. És várjuk az újabb találkozást. Egy év múlva, ugyanitt.
Goethe és Heine nyelvén
A Sajószentpéteri Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében 2018. május 18-án délután a Lévay József Városi Könyvtárban immár harmadik alkalommal rendezték meg a német versek ünnepét, amely népviseleti bemutatóval is kiegészült.
„Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke kimondja, hogy az olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, saját nyelvüket használják.”
Magyarországon a helyi nemzetiségi önkormányzatok felelőssége, hogy az ilyen közösségek tagja élhessenek az állam által biztosított fenti jogaikkal. Sajószentpéteren ez leginkább a német kisebbség esetében nyilvánul meg látható tettekben is. Ők jól tudják, hogy a történelmi emlékezet fizikai kapaszkodó pontjainak (emlékhelyek, emléktáblák, kiadványok) létrehozása mellett az identitástudatuk erősítésének, generációkon átívelő megőrzésének leghatásosabb módja a szellemi kapaszkodóként szolgáló aktív közösségi élet szervezése, akár új hagyományok teremtése által is.
Mint éppen a mostani – az EMMI által is kétszázezer forinttal támogatott – rendezvény, amelyre szeretettel meghívták a környék települései német nemzetiségi önkormányzatának képviselőit és rajtuk keresztül a településük iskoláinak diákjait. Hogy Goethe és Heine nyelvét megszerettessék, a megszerzett tudást elmélyíthessék. Elsősorban – de nem kizárólag – azon német gyökerekkel rendelkező fiatalokkal, akinek családjában sem beszélik már napi szinten a nyelvet. És egy német-magyar nyelvű szavaló seregszemle – szándékosan nem verseny – jó alkalom arra, hogy számot adjanak arról hol tartanak ebben. A vendéglátó önkormányzat vezetője Csáki Károlyné is elmondta: „legjobban az érzéseket közvetítő verseken keresztül tudatosíthatják, hogy – a sokak által csak a háborús filmekből ismert – kissé keményebb hangzású német nyelv is lehet szép, nem csak a dallamosabb magyar. Emellett a tanulás által mozgósított belső erőfeszítés a személyiségük fontos fejlesztő eszköze.”
Ezt személyesen is igyekezett bizonyítani, amikor a „Német versek ünnepe és Népviseleti kiállítás” címmel meghirdetett délután nyitányaként Román Péterné nyelvtanárral Walter Helmut Fritz versét („Aber dann?”) eredeti nyelven, és Benő Eszter magyar fordításában („És azután?”) is tolmácsolták.
A megjelent vendégek üdvözlését követően először Neszádeliné Kállai Mária, kazincbarcikai népi iparművész, a Népművészet Mestere mutatta be az általa készített három gyönyörű sváb népviselet darabjait, és ismertette jellemzőit.
A programot színesítette és az irodalmat kedvelő fiatalok fellépés előtti lámpalázát valamelyest oldotta a Freedance-2008 TSE párosai által előadott táncbemutató.
Majd következhettek a szavalatok két nyelven. A Kazincbarcika (Szalézi Szent Ferenc Gimnázium – 8 tanuló), Miskolc (Szabó Lőrinc Általános Iskola – 5), Ózd (Vasvár Úti Általános Iskola – 2), a legtávolabbi Hercegkút (2), valamint Sajószentpéter (Kossuth – 7; Móra – 6; Hunyadi – 2) településeket képviselő előadók kiérdemelték a közönség lelkes tapsát. A felkészítő tanáraikkal egyetemben pedig közös tiszteletünket is, melynek jeleként természetesen ajándékkönyveket és szép virágcsokrokat vehettek át a műsor végén.
A közös délutánt egy szeretetvendégség zárta, amelyet a lazítás mellett tapasztalatcserékre és újabb barátságok kötésére is használhattak diákok, tanárok egyaránt.
Mert a hagyományokat azért is visszük tovább, és teremtünk újakat, hogy általuk olyan kis közösségek jöhessenek létre, amelyekben jól érezzük magunkat. És várjuk az újabb találkozást. Egy év múlva, ugyanitt.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza