35 év - 35 pillanat(kép) (10.)

Sajószentpéteri változások 1975-1980

Sajószentpéter népességszáma - az általam ismert hivatalos adatok szerint – 1950 és 1970 között közel megduplázódott (14.400 főre), utána egy évtizedig nagyjából állandósult, majd 1990-től kisebb-nagyobb mértékben, de folyamatosan csökkent. A településfejlesztésnek ezekhez a változásokhoz kellett igazodni, ami szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a mindenkori településvezetők számára, különösen a környék szénbányászatának hanyatlásával a háttérben. Az 1980. évi helyi választás előtt az akkor már nagyközségi tanács vezetői az 1975-ös választások után eltelt öt év eredményeiről, a következő ciklus terveiről jelölőgyűléseken adtak számot a lakosság előtt. A Borsodi Bányász 1980. május 22-én megjelent számát megidézve a mai utódok is képet kaphatnak arról, hogy milyen gondokkal küzdöttek abban az időben az újra várossá válni akaró Sajószentpéter vezetői és lakosai.  

„Sajószentpéteri változások

HAGYOMÁNNYÁ VÁLT, hogy a tanácstagi választás előtti jelölőgyűléseken a Sajószentpéteri Nagyközségi Tanács vezetői a község lakóinak részletes tájékoztatást adnak a több éves munkáról, a tanácstagok megbízatásainak végrehajtásáról.

A június 8-i választások előtt a napokban hallhattuk Jakkel Bélának, a tanács vb-titkárának beszámolóját az eltelt öt év eredményeiről, valamint a közeljövő fejlesztési terveiről. Ebből megtudtuk, hogy a község költségvetése évente 20-27 millió forint, s ennek csaknem a felét bérfizetésre költik. A megmaradt összegből kell tehát úgy gazdálkodni, hogy a község ütemesen fejlődjön. A szűkös anyagi lehetőség mellett is — állapította meg a vb-titkár — az V. ötéves tervben annyi utat, vízhálózatot, óvodát, iskolát és lakást építettek, illetve építenek Sajószentpéteren, amennyit korábban nem tudtak megvalósítani. Ehhez a lakosság és a szocialista brigádok évente több mint 4 millió forint társadalmi munkával járultak hozzá.

ÉRDEMES felsorolni, hogy az elmúlt 5 évben mivel gyarapodott a nagyközség. Ez idő alatt fejlesztésekre, beruházásokra 100 millió forinton felüli összeget fordítottak. Elkészült a IV-es számú óvoda, tovább bővítették a III-as számú óvodát, így ezzel együtt összesen mintegy 400 gyermek elhelyezésére van mód jelenleg. Ezenkívül épült egy Gelka-szerviz, egy 8 tantermes általános iskola, egy élelmiszerüzlet, 68 célcsoportos és 48 bányászlakás. A 48 kilométeres úthálózatból 22 km kiépített, 3,2 kilométer út korszerűsítésére 1976 óta került sor. Erre a célra pedig igen csekély összeget, mindössze 800 ezer forintot kap évente a tanács, önkritikusan megállapította a tanács titkára, hogy a szemétszállítás továbbra is gondot okoz, de ezt a problémát még ebben az évben igyekeznek megoldani. A tanács a közelmúltban 50 konténert vásárolt, amelyet hamarosan elhelyeznek a község utcáin. A szűkös anyagi lehetőségek mellett is nagy gondot fordítanak a közművesítésre, a lakóhely szépítésére. A Tárna úton játszóteret alakítottak, kifásították a Tárna és a Felszabadítók úti zöldterületet és gyalogátkelő-hidat építettek az Alacska-patakon.

A FEJLESZTÉSI munkálatokból ez évben és az elkövetkezendő években is kijut bőven. 1980-ban készül el az V. számú 100 férőhelyes óvoda, két általános iskola bővítése és 48 bányászlakás. A nagyközségi könyvtár is ez évben költözik új helyére, az egykori ifjúsági ház épületébe. A jövőben tovább kell folytatni az út- és vízhálózat bővítését, a járdaépítést. Nagy gondot kell fordítani a közterületek tisztán tartására, megóvására, a szemétszállítás teljes bevezetésére, az intézmények felújítására és több park, valamint játszótér kialakítására.

Ezek megvalósítása azonban a lakosság társadalmi összefogása nélkül igen nehéz volna — mondta végezetül Jakkel Béla.”  

* (Kiemelés tőlem – a szerk.)

Kiss B.