35 év – 35 pillanat (kép) (30.)

A Kálvin téren legyen béke  

A mára már az akkori demokratikus jószándékok legkisebb nyomait is elvesztő rendszerváltás a „múltat végképp eltörölni” szándékánál fogva magával hozta a szimbolikus politizálást is. Ennek szellemében – és a kellően alapos ismeretek hiányában és „jó magyaros” indulatok bőségében – időnként bizony olyan nevek is a nagy átkeresztelő cunami áldozatául estek, amelyek (akik) nem biztos, hogy méltók az örök felejtésre.

Megítélésem szerint Sajószentpéteren szerencsére józanabb mederben zajlott a névcserék folyamata, amelyre talán legjobb példával a Városháza és a műemlék református templom tere, a Béke tér szolgált. Hiszen a település - mint a magyar reformáció bölcsője - történelmi főtere nem is kaphatott volna méltóbb nevet.  Egyébként pedig ne felejtsük el a régit se! Mert Sajószentpéter – nem kis áthallással – mindig akkor volt a béke szigete, amikor (a település érdeke által vezérelve) ezen a nevezetes téren, és a városházán egyaránt béke uralkodott.

Erről a névváltoztatásról számolt be az Észak-Magyarország 1996. augusztus 26-i száma:

„A Béke helyett Kálvint akarták
Második nekirugaszkodásra sikerült a péteri teret átkeresztelni

Senki nem említi, hogy korábban másként is hívták volna a sajószentpéteri városháza terét. Mindenki Békének ismerte. Mostantól azonban közel másfél éven át szokhatják az emberek az új elnevezést, 1998. január 1-jétől pedig már kizárólag a Kálvin név használható.

Hónapokkal ezelőtt történt, hogy a Béke tér lakossága kérelemmel fordult az önkormányzathoz: változtatná meg közvetlen lakóhelyük elnevezését, mert ők a Békéből nem kérnek már. Az indoklás az volt, hogy az itt élő emberekben rossz emlékeket, ma már nemkívánatos évtizedeket (!) idéz ez a név. Akkor tizennégy önkormányzati képviselő is szignálta a kérelmet, gyakorlatilag tehát hármuk híján egy emberként csatlakoztak a kezdeményezéshez. Amikor viszont vitára bocsátódott a téma, jónéhányan elbizonytalanodtak, az új névadó Kálvin Jánost nem igazán tudták hová tenni, anyagi kihatásokat pedzegettek, s végül már csak heten szavaztak igennel, ami kétségtelenül kevésnek bizonyult az üdvösséghez. A testület akkor úgy határozott: jövőre visszatér a kérdésre.

Nem sokáig vártak azonban a lakók, újabb kérelmet fogalmaztak meg, így ismét terítékre került a téma. Ez alkalommal harmincegyen írták alá a beadványt. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a többség úgy foglalt állást: tisztelni kell a lakosság akaratát. A konkrét indoklás újólag abban merült ki: itt található a város egyetlen műemléke, a többszáz éves református templom, s más városokban is használatos a református templomok környékén ez az elnevezés. Az ülésen megjelent lelkész a konkrétan felvetett kérdésre szűkszavúan annyit válaszolt: ez a lakók egyértelmű kívánsága, de egyébként sem kell messzire menni, Miskolcon sem tartott sokáig a Búza tér Békére keresztelése.

Mibe kerül ez a városházának, a téren honos intézményeknek? Valószínűleg névtáblákat, bélyegzőket, levélpapírokat, cégjelzéseket kell kicserélni, s a papírmunka, a köztudat alakítása is átmeneti többletmunkát, bosszúságot jelent majd, de a lakossági hangulatért tett gesztus az önkormányzat döntése szerint ennyit megér.

Sajószentpéteren - ahol tizenegy utcanevet cseréltek le a rendszerváltást követő változások szinte egyik napról a másikra - az év hátralevő részében és jövőre a célszerűség miatt még kettős névhasználatú lesz a városháza és a műemlék-templom tere, ’98 első napjától viszont már kizárólag a Kálvin tér elnevezés hivatalos.”

Kiss B.