2018. november 12. (hétfő) 10:12
Tisztelgés a Szépkorúak előtt
Egy közösség összetartozásának erejét legjobban talán a hagyományok teremtésében, megélésében, és továbbadásában elért eredményük alapján mérhetjük le. Sajószentpéter ebből idén is jól vizsgázott. Szerencsére számos hagyományunk között az egyik ma már krisztusi korba lépett: több mint harminc éve (már az 1991-es, az Idősek Világnapjáról szóló ENSZ döntés előtt is) ünnepeljük közösen az időskorúakat. A város vezetésének segítségével a Területi Szociális Központ dolgozói ennyi idő óta szervezik fáradhatatlanul az érintettek vendéglátását a Kulturális és Sportközpontban, ahol minden évben igyekeznek néhány órára megállítani az idő kerekét. Ez évben a szervezők október 26-án (pénteken) 15 órára hívták találkozóra a városunk régebben született polgárait, hogy egy kulturális virágcsokorral kedveskedve legalább néhány órára megpróbálják elűzni a mindennapi gondfelhőket a fejük fölül. Michel Legrand „Az idősek tisztelete” című - Marek Viktória előadásában elhangzott - verse után Aleva Mihályné, a TSZK vezetője köszönte meg, hogy most is sokan elfogadták invitálásukat a rendezvényre. A Tücsökmadár Néptáncegyüttes nyárádmagyarósi csárdását követően Dr. Faragó Péter, városunk polgármestere köszöntötte a megjelent vendégeket és szépkorúakat. Ugyanis a teremben senki sem gondolta idősnek (pláne nem öregnek) magát, emiatt is vetette fel: jövőre találjunk új nevet a rendezvénynek. Komolyra fordítva a szót megemlítette, hogy megkezdődik a 65 év felettiek Erzsébet-utalványaihoz szükséges adatlapok eljuttatása, és szólt a korosabbak aktív pihenését is elősegítő következő beruházásról, a TSZK előtt kiépítendő új parkról. Miközben a nézőtéren még együtt dúdolták a Sajógyöngye Népdalkör előadásában elhangzó, korosztályokon átívelő Fényes — Szenes slágert („Nem csak a húszéveseké a világ”), dr. Horváth Zita, a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár lépett a mikrofon mögé, hogy elmondja ünnepi beszédét. Amelynek vezérfonalául a lengyel Pilsudski marsallnak tulajdonított gondolatot választotta: „az nemzet, amely nem tiszteli a múltját, az nem tud a jelenben értő módon gondolkodni, és nem érdemli meg, hogy jövője legyen”. Ezt lefordítva a hétköznapokra: egy közösségben a fiataloknak tisztelniük kell az előttük haladó nemzedéknek köszönhető eredményeket, hogy abból építkezni tudjanak. Mindent elmond egy társadalom morális színvonaláról, ahogyan az idősekkel, elesettekkel bánik. A nyugdíjasok ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint az aktív korúak, a családban is sok feladatot ellátnak, amihez csak nekik van megfelelő tapasztalatuk. A jelenlévőknek és a távollévőknek is megköszönve ezt a munkát, az átadott tapasztalatot, és a meghívást, kívánt jó szórakozást a további programokhoz. A köszöntő elhangzása után a rendezvény Kossuth-díjas sztárvendége, Kovács Kati lépett az általa egriként hazainak érzett színpadra, és már az első számában felvetette, hogy „most kéne abba hagyni”. Mivel nem engedték elrohanni, (billentyűs kísérettel) még jó néhány, mindenki által fújt slágerét előadta, amelyek közül néhányat vele együtt énekelt a hálás publikum. Majd az ünnepeltek a nap zárásaként a sportcsarnokban egy zenés vacsora elköltése mellett nosztalgiázhattak barátok közt, remélve, hogy jövőre is hiánytalanul együtt tudnak majd ünnepelni. Én pedig azt remélem, hogy az évi 365 napból egyre több lesz az „kortalanok napja”, amikor kortól (és hovatartozástól) függetlenül, kölcsönösen tiszteljük majd egymást, elismerjük a másik ember teljesítményét. Ehhez szükséges lenne, hogy akik igazán tehetnének érte, azok ne csupán szavakban, hanem tettekben is kövessék a lengyel marsall fent idézett gondolatának szellemét.Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza