2018. november 21. (szerda) 11:24
2018.11.16-án (pénteken) 10.00 órától a sajószentpéteri református temetőben folytatódott a Lévay-napok programsorozat, ahol a megjelentek a költő születésének 193., és halálának 100. évfordulójára emlékeztek.
Lévay szorgalmasan látogatta, rendben tartotta a család sírhelyét: „Újra itt vagyok. Kiszakítám magamat hivatalom nyűgeiből, s iderepültem. Nincs pedig itt semmi dolgom, semmi különös ok miatt nem jöttem. A lelkem hajtott. Megérkezvén alig vettem lélegzetet, siettem sírjokhoz. Hiszen őket illeti meg a legelső látogatás.”
Nemrég múlt száz éve, hogy „Istentől megáldott hosszú szép életének 93. évében, 1918. július 4-én elköltözött”, és Görgey László, Borsod vármegye főjegyzője búcsúzó szavainak kíséretébenmár ő maga is csatlakozott szeretteihez.
„Borsodvármegye bucsuzik Tőle, melynek édesanyai keblére hű fiuként borult, melyhez gyermek- és ifjú-álmai, férfikora törekvéseinek emlékei, boldog öregségének verőfényes napjai fűződtek […] Általa nyilatkozott meg a vármegye szive, lelke, alkotó szelleme. […] nem teljesült rajta az ismert mondás, hogy nincs próféta, ki becses volna a maga hazájában, mert szűkebb kis hazája, Borsodmegye mindig legnagyobb fiának tudta és tisztelte őt. […] Meghatva köszönjük a gondviselésnek, hogy innét, a Bükk aljáról, a Sajó völgyéből száll halhatatlan emléke glóriától övezetten a magyar Pantheonba!”
Lévay késői utódai most rá emlékeztek, miközben a Sajógyöngye Népdalkör előadásában megzenésített versét (Fehér galamb száll a levegőbe) hallgatták.
Ezután a Kulturális és Sportközpont nevében Béres Beáta rendezvényszervező köszöntötte a megjelenteket, és röviden emlékeztetett Lévay József életútjának fontosabb állomásaira.
Miután közösen elénekelték a reformátusok himnuszát (Te benned bíztunk eleitől fogva), Borbély János református lelkipásztor Lévay Szentpéteri üres fészek című naplóját megidézve emlékezett rá és szüleire:
„Szívök mély vallásosságtól vala áthatva. Tiszta ész, józan bölcsesség s nemes érzelmek tüntették ki, mint igen keveseket a társadalom bármily magas régióiban is. Gyakran eltöprengettek afelett, hogy mi lesz velünk a halál után.
Apám néha teljes meggyőződéssel állította, hogy valamint semmit sem tudok születésem előtti dolgaimról, éppúgy nem fogok tudni halálom után a mostaniakról. Mindketten sokat olvasgattak, sokat imádkoztak, anyám különösen sokat. A hit és az ész harcai közt mindketten abban állapodtak meg, hogy bármi legyen, bármiként legyen halálunk után, egy a bizonyos: az, hogy mindig és mindenütt Isten kezében vagyunk.”
Az ünnepségen résztvevők a Gondviselő jó atyám című versének (amely a református énekeskönyv 277. éneke) utolsó versszakát idézve emlékezett a szentpéteri református hazafira. A vers eléneklése közben Geregur József alpolgármester a Városi Önkormányzat képviseletében tisztelgett a város neves szülötte előtt, majd a Sajószentpéteri Nagytemplomi Református Egyházközség, a Sajógyöngye Népdalkör, és a Kulturális és Sportközpont nevében is sorra elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Fehér galamb száll a levegőbe
2018.11.16-án (pénteken) 10.00 órától a sajószentpéteri református temetőben folytatódott a Lévay-napok programsorozat, ahol a megjelentek a költő születésének 193., és halálának 100. évfordulójára emlékeztek.
Lévay szorgalmasan látogatta, rendben tartotta a család sírhelyét: „Újra itt vagyok. Kiszakítám magamat hivatalom nyűgeiből, s iderepültem. Nincs pedig itt semmi dolgom, semmi különös ok miatt nem jöttem. A lelkem hajtott. Megérkezvén alig vettem lélegzetet, siettem sírjokhoz. Hiszen őket illeti meg a legelső látogatás.”
Nemrég múlt száz éve, hogy „Istentől megáldott hosszú szép életének 93. évében, 1918. július 4-én elköltözött”, és Görgey László, Borsod vármegye főjegyzője búcsúzó szavainak kíséretébenmár ő maga is csatlakozott szeretteihez.
„Borsodvármegye bucsuzik Tőle, melynek édesanyai keblére hű fiuként borult, melyhez gyermek- és ifjú-álmai, férfikora törekvéseinek emlékei, boldog öregségének verőfényes napjai fűződtek […] Általa nyilatkozott meg a vármegye szive, lelke, alkotó szelleme. […] nem teljesült rajta az ismert mondás, hogy nincs próféta, ki becses volna a maga hazájában, mert szűkebb kis hazája, Borsodmegye mindig legnagyobb fiának tudta és tisztelte őt. […] Meghatva köszönjük a gondviselésnek, hogy innét, a Bükk aljáról, a Sajó völgyéből száll halhatatlan emléke glóriától övezetten a magyar Pantheonba!”
Lévay késői utódai most rá emlékeztek, miközben a Sajógyöngye Népdalkör előadásában megzenésített versét (Fehér galamb száll a levegőbe) hallgatták.
Ezután a Kulturális és Sportközpont nevében Béres Beáta rendezvényszervező köszöntötte a megjelenteket, és röviden emlékeztetett Lévay József életútjának fontosabb állomásaira.
Miután közösen elénekelték a reformátusok himnuszát (Te benned bíztunk eleitől fogva), Borbély János református lelkipásztor Lévay Szentpéteri üres fészek című naplóját megidézve emlékezett rá és szüleire:
„Szívök mély vallásosságtól vala áthatva. Tiszta ész, józan bölcsesség s nemes érzelmek tüntették ki, mint igen keveseket a társadalom bármily magas régióiban is. Gyakran eltöprengettek afelett, hogy mi lesz velünk a halál után.
Apám néha teljes meggyőződéssel állította, hogy valamint semmit sem tudok születésem előtti dolgaimról, éppúgy nem fogok tudni halálom után a mostaniakról. Mindketten sokat olvasgattak, sokat imádkoztak, anyám különösen sokat. A hit és az ész harcai közt mindketten abban állapodtak meg, hogy bármi legyen, bármiként legyen halálunk után, egy a bizonyos: az, hogy mindig és mindenütt Isten kezében vagyunk.”
Az ünnepségen résztvevők a Gondviselő jó atyám című versének (amely a református énekeskönyv 277. éneke) utolsó versszakát idézve emlékezett a szentpéteri református hazafira. A vers eléneklése közben Geregur József alpolgármester a Városi Önkormányzat képviseletében tisztelgett a város neves szülötte előtt, majd a Sajószentpéteri Nagytemplomi Református Egyházközség, a Sajógyöngye Népdalkör, és a Kulturális és Sportközpont nevében is sorra elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza