2019. november 28. (csütörtök) 11:01
Gondviselő jó atyám vagy…
A 2019. évi Lévay napok rendezvénysorozat záró napja a hagyományoknak megfelelően a református költőről szólt, a programok jelképes és fizikai középpontjában az általa is megénekelt hatszáz éves szép öreg templommal. Több mint negyedszázada szervezi fáradhatatlanul a vasárnapi ünnepi megemlékezéseket a Sajószentpéteri Református Nőszövetség, a bányai Gyülekezetért Alapítvánnyal és a Miskolci Lévay József Református Gimnáziummal karöltve. November 24-én (vasárnap) délelőtt városunk egyik legszebb műemlék épületében, a református nagytemplomban ünnepi istentiszteletre várták a Lévay születésnapjának 194. évfordulójáról megemlékezni vágyókat. Paszternák István, a nagytemplomi gyülekezet gondnoka köszöntőjében kitért arra, hogy szerinte Lévay József is áldozatául esett az utóbbi idők tendenciájának: kiválogatják életéből azokat a mozzanatokat, melyek tetszenek, és feledni hagyják azt, ami nem. Arról egyre kevesebbet hallunk, hogy Lévay – naplójának is megvallva - hívő református ember volt. Hol máshol lehetne róla érdemben megemlékezni, mint éppen a nagytemplomban. Kiemelte, hogy idén két, évtizedes jó barátjáról is meg kell emlékeznünk: Görgey Artúrról és Vadászi Pál esperesről, aki 50 évet szolgált ebben a templomban. Majd a „Gondviselő jó atyám vagy” című Lévay vers éneklése után, annak gondolatait folytatva Sipos Tamás Norbert, a Lévay Gimnázium igazgató-helyettes vallástanára Máté evangéliumából hirdetett igét erről a gondviselésről. Az istentiszteletet követően a Lévay Emlékház falán található márványtáblánál a város, az egyház, és a gimnázium képviseletében elhelyezték az emlékezés koszorúit. Ezután a Lévay hagyaték emlékházban található darabjait tekinthették meg Paszternák István történész értő kalauzolása mellett. Mielőtt még a Rendezvények házában a nevét viselő gimnázium diákjai Lévay életrajzából és műveiből megkomponált, zenei betétekkel színesített műsorral kedveskedtek volna a vendéglátóiknak, meghívott vendégek is megosztották gondolataikat a jelenlévőkkel. Ezek most rendhagyó módon nem szigorúan Lévayról szóltak, inkább közérdekű információkat osztottak meg. Elsőként dr. Faragó Péter, Sajószentpéter polgármestere a város református egyházi emlékeiről szólt Thuri Farkas Pállal kezdve, Lévayn át a tíz éve elhunyt dr. Horváth Barna esperesig. Akinek „Emlékezni tilos” című önéletírásából olvasott fel egy börtönbeli részletet, amelyben ezt írja az akkor 21 éves teológus-hallgató Horváth: „Akkor értettem meg, hogy valami nagyszerű hivatásra szólít engem Isten, arra hív, hogy meghallgassam a gyónni akarókat.” Majd Ábrám Tibor a Magyar Református Egyház Zsinatának világi alelnöke, egyházkerületi főgondnok és a Lévay Gimnázium igazgatója örömének és köszönetének kifejezése után folytatta a rendhagyó beszédeket, összefoglalta a történetét, és mai helyzetét annak a református iskolarendszernek, amely a magyar köznevelés alapjait egykor megteremtette. Majd egy kisfilmben – érthetően – büszkén mutatta be az általa vezetett gimnáziumban (ma már egyetlen iskola, amely a nevét viseli) közelmúltban végrehajtott hatalmas fejlesztéseket. Gróf Péter régész, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás király Múzeum főmuzeológusa „Glóriává alakult fején a töviskorona” címmel tartott érdekfeszítő előadást. Ebben Lévaynak a Görgey Artúrhoz fűződő, eddig kevésbé hangsúlyozott, mégis sokéves barátságáról értekezett. Az ünnepség sorozat ez évben is szeretetlakomával zárult.Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza