2021. március 7. (vasárnap) 08:57
A nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmeket elismerve, arra emlékezve az ENSZ közgyűlése csupán 1977-ben tette meg március 8-át a nők jogai és a nemzetközi béke világnapjává, de minden nő iránt tanúsított tiszteletünk, megbecsülésünk kifejezésének jeleként a világ számos országában már 1917 - Magyarországon 1948 - óta ünneplik ezen a napon a Nemzetközi Nőnapot.
A nap története a textilipari munkásnők 1857-es New York-i tüntetésétől datálódik. Az erről történő megemlékezés gondolata 1909-ben született meg, ezt két évvel később már tettek is követték: az év egy (nem meghatározott) napján a világ több országában tartottak nőnapot. Kezdetben a nők egyenjogúságáért, a választójoguk megszerzéséért demonstráltak, s hogy ezt még Európa minden országában sem volt egyszerű feladat elérni, álljon itt két példa: a finn nők már 1906-tól, s ma számunkra szinte hihetetlen, hogy a lichtensteiniek csak 1984-től szavazhatnak!
A nők esélyegyenlőségéért, az ellenük elkövetett erőszak ellen számos területen még ma is van mit tennünk – még a legfejlettebbnek mondott társadalmakban is -, erről elrettentő napi híradások tanúskodnak. Miközben ezek az események rávilágítanak az életünk számos más területén meglévő problémákra is. Magyarország 2014 márciusában aláírta ugyan az Európa Tanács Egyezményét (Isztambuli Egyezmény), a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, de a parlament a mai napig valamiért nem tartja fontosnak az életbe léptetését.
Sajószentpéteren erre a napra emlékezve szinte minden évben olyan ismert előadók műsorával kedveskedtek a város nőtársadalmának, akik a kedvenceiknek számítanak. Bár a természet lassan kezd kinyílni, az országnak sajnálatos módon mégis be kell zárkóznia, így az ünnepi műsort most családon belül kell odafigyeléssel, szeretettel unokáink, lányaink, feleségeink, anyáink számára egy-egy csokor, vagy szál virággal pótolni. És emlékezve néhány olyan magyar nőre, aki úttörő teljesítményével igyekezett megváltoztatni az országot, sőt a világot.
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1872-től a Zürichi Egyetemen tanult, de diplomáját csak 1896-ban ismerték el itthon.
Glücklich Vilma az évben kezdte meg tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, és lett az első hölgy, aki magyarországi egyetemen szerzett (bölcsész) diplomát.
Dienes Valéria író és filozófus a Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Zeneakadémián tanult, majd lett 1905-ben az első magyar professzornő, és egyetemi doktor.
Pécsi Eszter 1915 és 1919 között a berlini Technische Hochschule hallgatója volt, majd tanulmányait itthon befejezve nőként először vett át 1920-ban mérnöki diplomát.
Bédy-Schwimmer Rózsa 1918-ban svájci – és világon első női – nagykövet lett, Slachta Margit katolikus szerzetesnő, iskolaalapító és politikus pedig 1920-ban az első magyar országgyűlési képviselőnő.
Természetesen a saját a hétköznapi életünk minden területén nap, mint nap nagyszerűen helyt álló hölgyek is rászolgáltak a megbecsülésünkre, és tiszteletünkre.
És nem csupán március 8-án!
Tisztelet a nőknek
A nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmeket elismerve, arra emlékezve az ENSZ közgyűlése csupán 1977-ben tette meg március 8-át a nők jogai és a nemzetközi béke világnapjává, de minden nő iránt tanúsított tiszteletünk, megbecsülésünk kifejezésének jeleként a világ számos országában már 1917 - Magyarországon 1948 - óta ünneplik ezen a napon a Nemzetközi Nőnapot.
A nap története a textilipari munkásnők 1857-es New York-i tüntetésétől datálódik. Az erről történő megemlékezés gondolata 1909-ben született meg, ezt két évvel később már tettek is követték: az év egy (nem meghatározott) napján a világ több országában tartottak nőnapot. Kezdetben a nők egyenjogúságáért, a választójoguk megszerzéséért demonstráltak, s hogy ezt még Európa minden országában sem volt egyszerű feladat elérni, álljon itt két példa: a finn nők már 1906-tól, s ma számunkra szinte hihetetlen, hogy a lichtensteiniek csak 1984-től szavazhatnak!
A nők esélyegyenlőségéért, az ellenük elkövetett erőszak ellen számos területen még ma is van mit tennünk – még a legfejlettebbnek mondott társadalmakban is -, erről elrettentő napi híradások tanúskodnak. Miközben ezek az események rávilágítanak az életünk számos más területén meglévő problémákra is. Magyarország 2014 márciusában aláírta ugyan az Európa Tanács Egyezményét (Isztambuli Egyezmény), a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, de a parlament a mai napig valamiért nem tartja fontosnak az életbe léptetését.
Sajószentpéteren erre a napra emlékezve szinte minden évben olyan ismert előadók műsorával kedveskedtek a város nőtársadalmának, akik a kedvenceiknek számítanak. Bár a természet lassan kezd kinyílni, az országnak sajnálatos módon mégis be kell zárkóznia, így az ünnepi műsort most családon belül kell odafigyeléssel, szeretettel unokáink, lányaink, feleségeink, anyáink számára egy-egy csokor, vagy szál virággal pótolni. És emlékezve néhány olyan magyar nőre, aki úttörő teljesítményével igyekezett megváltoztatni az országot, sőt a világot.
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1872-től a Zürichi Egyetemen tanult, de diplomáját csak 1896-ban ismerték el itthon.
Glücklich Vilma az évben kezdte meg tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, és lett az első hölgy, aki magyarországi egyetemen szerzett (bölcsész) diplomát.
Dienes Valéria író és filozófus a Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Zeneakadémián tanult, majd lett 1905-ben az első magyar professzornő, és egyetemi doktor.
Pécsi Eszter 1915 és 1919 között a berlini Technische Hochschule hallgatója volt, majd tanulmányait itthon befejezve nőként először vett át 1920-ban mérnöki diplomát.
Bédy-Schwimmer Rózsa 1918-ban svájci – és világon első női – nagykövet lett, Slachta Margit katolikus szerzetesnő, iskolaalapító és politikus pedig 1920-ban az első magyar országgyűlési képviselőnő.
Természetesen a saját a hétköznapi életünk minden területén nap, mint nap nagyszerűen helyt álló hölgyek is rászolgáltak a megbecsülésünkre, és tiszteletünkre.
És nem csupán március 8-án!
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza