2021. április 30. (péntek) 19:17
Május elseje a munka ünnepe hivatalos nemzeti ünnepünk, amelyen – a világ 160 országához hasonlóan - elsősorban a nemzetközi munkásmozgalmi harcok áldozataira, a segítségükkel kivívott gazdasági és szociális vívmányokra emlékezünk. Még akkor is, ha ezek ma már alig kapnak hangsúlyt ezen a napon. Pedig egyes esetekben sajnos még ma is, nálunk is újra aktuális követelések lennének.
A munka ünnepének eredetéhez egészen a XIX. század elejére, az angol ipari forradalomig kell visszamennünk az időben. A munkások egyik legfontosabb követelésének, az önkényesen megállapított hosszúságú napi munkaidő 8 órára történő csökkentésének az idő tájt (1817) adott hangot először Robert Owen gyártulajdonos (!). Az akkori tüntetések, sztrájkok azonban az elbocsátásoktól való félelem miatt szép lassan elhaltak, így ezt a célt csak 1856-ban, Melbourne építőmunkásainak sikerült először elérni.
Annak ellenére, hogy Az Egyesült Államokban és Kanadában szeptember első hétfőjén ünneplik, a világ számos pontján éppen az 1886. évi, chicagói szakszervezeti sztrájk dátumára, az ennek nyomán kirobbant zavargásokra, ezek áldozataira való emlékezés ünnepévé vált május elseje. A negyedik évfordulón, 1890. május 1-jén - a Párizsban megalakult II. Internacionálé határozata szerint -már a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonultak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért.
1955-ben XII. Piusz pápa a május elsejét nyilvánította az ácsok, famunkások védőszentjének - Munkás Szent Józsefnek – az emléknapjává. Ezzel a római katolikus egyház is csatlakozott a munkások nemzetközi ünnepéhez.
Az egykori munkásmozgalmi demonstrációkat idéző felvonulás az idő múlásával egyre könnyedebbé vált, a dübörgő jelszavakat felváltotta a sör és virsli fémjelezte vidámabb szabadtéri zenés, koncertes szórakozás, a majális. Majd a munkások felvonulását, a bányász fúvószenekarok munkásmozgalmi menetzenéjét később Sajószentpéteren is felváltotta a látványos ruhákban felvonuló mazsorettek koreográfiája, az azt kísérő modernebb zene. Reménykedjünk, hogy kis kényszerszünet után jövő évben már ezt a kedves hagyományunkat sem kell nélkülöznünk.
Addig pedig örüljünk a tavasz tényleges beköszöntének, az örök szerelemnek, hiszen a május a szerelem hónapja is. Ha már nem is állítunk fel díszes májusfákat, májuskosár azért még itt-ott díszeleg az ablakban. Hiszen az ismert slágerrel ellentétben - a fiatalokkal az élen - nagyon vártuk már a májust, a szabadságot. Amit azonban csak józanul szabad élveznünk, nehogy saját felelőtlenségünk miatt zárjuk be újra magunkat. Az oltási számháborút játszókkal ellentétben én úgy taopasztalom, hogy itt tombol még közöttünk a járvány, nem kellene huzigálnunk az alvó oroszlán bajszát.
Éljen május elseje!
Május elseje a munka ünnepe hivatalos nemzeti ünnepünk, amelyen – a világ 160 országához hasonlóan - elsősorban a nemzetközi munkásmozgalmi harcok áldozataira, a segítségükkel kivívott gazdasági és szociális vívmányokra emlékezünk. Még akkor is, ha ezek ma már alig kapnak hangsúlyt ezen a napon. Pedig egyes esetekben sajnos még ma is, nálunk is újra aktuális követelések lennének.
A munka ünnepének eredetéhez egészen a XIX. század elejére, az angol ipari forradalomig kell visszamennünk az időben. A munkások egyik legfontosabb követelésének, az önkényesen megállapított hosszúságú napi munkaidő 8 órára történő csökkentésének az idő tájt (1817) adott hangot először Robert Owen gyártulajdonos (!). Az akkori tüntetések, sztrájkok azonban az elbocsátásoktól való félelem miatt szép lassan elhaltak, így ezt a célt csak 1856-ban, Melbourne építőmunkásainak sikerült először elérni.
Annak ellenére, hogy Az Egyesült Államokban és Kanadában szeptember első hétfőjén ünneplik, a világ számos pontján éppen az 1886. évi, chicagói szakszervezeti sztrájk dátumára, az ennek nyomán kirobbant zavargásokra, ezek áldozataira való emlékezés ünnepévé vált május elseje. A negyedik évfordulón, 1890. május 1-jén - a Párizsban megalakult II. Internacionálé határozata szerint -már a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonultak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért.
1955-ben XII. Piusz pápa a május elsejét nyilvánította az ácsok, famunkások védőszentjének - Munkás Szent Józsefnek – az emléknapjává. Ezzel a római katolikus egyház is csatlakozott a munkások nemzetközi ünnepéhez.
Az egykori munkásmozgalmi demonstrációkat idéző felvonulás az idő múlásával egyre könnyedebbé vált, a dübörgő jelszavakat felváltotta a sör és virsli fémjelezte vidámabb szabadtéri zenés, koncertes szórakozás, a majális. Majd a munkások felvonulását, a bányász fúvószenekarok munkásmozgalmi menetzenéjét később Sajószentpéteren is felváltotta a látványos ruhákban felvonuló mazsorettek koreográfiája, az azt kísérő modernebb zene. Reménykedjünk, hogy kis kényszerszünet után jövő évben már ezt a kedves hagyományunkat sem kell nélkülöznünk.
Addig pedig örüljünk a tavasz tényleges beköszöntének, az örök szerelemnek, hiszen a május a szerelem hónapja is. Ha már nem is állítunk fel díszes májusfákat, májuskosár azért még itt-ott díszeleg az ablakban. Hiszen az ismert slágerrel ellentétben - a fiatalokkal az élen - nagyon vártuk már a májust, a szabadságot. Amit azonban csak józanul szabad élveznünk, nehogy saját felelőtlenségünk miatt zárjuk be újra magunkat. Az oltási számháborút játszókkal ellentétben én úgy taopasztalom, hogy itt tombol még közöttünk a járvány, nem kellene huzigálnunk az alvó oroszlán bajszát.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza