2021. május 10. (hétfő) 06:00
A mentők a betegellátás első, és nagyon fontos lépcsőfokai, különösen igaz ez járvány idején. A mentők napját május 10-én ünnepeljük, de ők most nem ünnepelnek, számukra még minden nap kemény szolgálat.
Mint azt beszélgetésünk során Albert Tamás állomásvezető elmondta, a járvány az elejétől hatalmas terhet rakott a mentőkre. A hirtelen megnövekedett betegszállítás mellett a mintegy 8000 fős, jól szervezett, vezényelhető szolgálat az első pillanattól az autós helyszíni mintavételi eljárás alappillére lett. A jól kezelt első hullám után a nyár szabadabban, lazábban telt és ennek láthattuk is az következményeit. A második hullám hirtelen berobbanása miatt a háziorvosi kérés már közvetlenül a mentőszolgálathoz érkezett, akik programozták azokat, majd kiértesítették a betegeket. Szerencsére ekkor már a mentőszolgálatnál is dolgoztak önkéntesek, akik az adminisztratív munkát végezték.
Az esetszám növekedésekor - az országban elsőként Miskolcon, az ITC székházban – Albert Tamás szakmai vezetésével - egy statikus mintavételezési pont is megnyílt. A járvány téli csúcsán 10-15 perces váltásban, egész nap fogadták a covid-gyanús betegeket. Később aztán ez is kevésnek bizonyult, hasonlókat kellett nyitni a megye más városaiban is, és a mentők mellé orvostanhallgatókat, és egészségügyi főiskolásokat is bevontak a tesztelésbe.
Bár nem tették számukra kötelezővé - mint ahogyan a védőoltást sem - az itteni mentőállomás minden tagját heti 1-2 alkalommal tesztelték, és már első körben felvették a védőoltást, ennek eredménye, hogy a tíz főből senki nem betegedett meg. Az állomásvezető kihangsúlyozta: továbbra is betartották a védekezési szabályokat, mint eddig, ebben nem lazíthattak! Az oltás egyfajta mentális szabadságérzetet jelentett számukra, megszűnt az a szorongás, ami azelőtt természetesen jelen volt közöttük, hogy ők is elkaphatják a vírust, sőt akár bele is halhatnak.
A nyomás alatt bajtársain mentális fáradtságot nem tapasztalt, inkább fizikait, de szabad idejükben igyekeztek aktív pihenéssel, mozgással regenerálódni. Év vége felé, amikor már elérhető közelségen tudhatták a vakcinát, már kezdték érezni, hogy a fény, ami pislákol, nem egy újabb mozdony, hanem az alagút vége, előbb-utóbb megszabadulhatunk ettől a szörnyűségtől. Ebből hatalmas erőt merítettek a sok bizonytalanság után. Mert úgy gondolja, hogy aki kijelenti: ő egy pillanatig sem félt, lelke mélyén maga is tudja, hogy nem mond igazat.
Kiemelte: olyan hatalmas volt rajtuk a nyomás, olyan tanulságos, kemény időszakon vannak már talán túl, amely elképzelhető, hogy hosszú távon hagy majd hátra lenyomatot. Nem csak a betegeken, hanem az őket ellátó dolgozókon is.
Úgy látja, hogy a „vuhani alapvírus” a mai mutációkhoz képest szinte jóindulatúnak tűnik. Nem csak az agresszív fertőzőképessége, hanem a betegség lefolyása miatt is. Sok olyan tragikus sorssal találkoztak személyesen is, mint amikor valaki, aki napokkal azelőtt veszítette el családtagját, zokogva rettegett a pozitív eredménytől. Ezt vele ott átélni nekik sem volt könnyű.
Mihelyst a járványügyi szabályozás megengedi, megtartják a nyílt napot, mert szeretnék játékosan megtanítani a gyerekeket is arra, hogyan kell alaposan kezet mosni, kommunikációs rutinjuk pedig segít majd abban, hogy a védőruhába öltözés, a mintavétel bemutatása eléggé figyelemfelhívó legyen, tudatosuljon bennük: ők sincsenek biztonságban.
Sajószentpéter polgárai nevében én a magam módján ezzel a mentők napi beszélgetéssel mondok köszönetet a mentőállomás minden dolgozójának. És kívánok nekik egyre kevesebb munkát, mert a járványhelyzetnek és nekünk is az tesz jót, ha ők minél kevesebbet vannak munkában.
Mentők járvány idején
A mentők a betegellátás első, és nagyon fontos lépcsőfokai, különösen igaz ez járvány idején. A mentők napját május 10-én ünnepeljük, de ők most nem ünnepelnek, számukra még minden nap kemény szolgálat.
Mint azt beszélgetésünk során Albert Tamás állomásvezető elmondta, a járvány az elejétől hatalmas terhet rakott a mentőkre. A hirtelen megnövekedett betegszállítás mellett a mintegy 8000 fős, jól szervezett, vezényelhető szolgálat az első pillanattól az autós helyszíni mintavételi eljárás alappillére lett. A jól kezelt első hullám után a nyár szabadabban, lazábban telt és ennek láthattuk is az következményeit. A második hullám hirtelen berobbanása miatt a háziorvosi kérés már közvetlenül a mentőszolgálathoz érkezett, akik programozták azokat, majd kiértesítették a betegeket. Szerencsére ekkor már a mentőszolgálatnál is dolgoztak önkéntesek, akik az adminisztratív munkát végezték.
Az esetszám növekedésekor - az országban elsőként Miskolcon, az ITC székházban – Albert Tamás szakmai vezetésével - egy statikus mintavételezési pont is megnyílt. A járvány téli csúcsán 10-15 perces váltásban, egész nap fogadták a covid-gyanús betegeket. Később aztán ez is kevésnek bizonyult, hasonlókat kellett nyitni a megye más városaiban is, és a mentők mellé orvostanhallgatókat, és egészségügyi főiskolásokat is bevontak a tesztelésbe.
Bár nem tették számukra kötelezővé - mint ahogyan a védőoltást sem - az itteni mentőállomás minden tagját heti 1-2 alkalommal tesztelték, és már első körben felvették a védőoltást, ennek eredménye, hogy a tíz főből senki nem betegedett meg. Az állomásvezető kihangsúlyozta: továbbra is betartották a védekezési szabályokat, mint eddig, ebben nem lazíthattak! Az oltás egyfajta mentális szabadságérzetet jelentett számukra, megszűnt az a szorongás, ami azelőtt természetesen jelen volt közöttük, hogy ők is elkaphatják a vírust, sőt akár bele is halhatnak.
A nyomás alatt bajtársain mentális fáradtságot nem tapasztalt, inkább fizikait, de szabad idejükben igyekeztek aktív pihenéssel, mozgással regenerálódni. Év vége felé, amikor már elérhető közelségen tudhatták a vakcinát, már kezdték érezni, hogy a fény, ami pislákol, nem egy újabb mozdony, hanem az alagút vége, előbb-utóbb megszabadulhatunk ettől a szörnyűségtől. Ebből hatalmas erőt merítettek a sok bizonytalanság után. Mert úgy gondolja, hogy aki kijelenti: ő egy pillanatig sem félt, lelke mélyén maga is tudja, hogy nem mond igazat.
Kiemelte: olyan hatalmas volt rajtuk a nyomás, olyan tanulságos, kemény időszakon vannak már talán túl, amely elképzelhető, hogy hosszú távon hagy majd hátra lenyomatot. Nem csak a betegeken, hanem az őket ellátó dolgozókon is.
Úgy látja, hogy a „vuhani alapvírus” a mai mutációkhoz képest szinte jóindulatúnak tűnik. Nem csak az agresszív fertőzőképessége, hanem a betegség lefolyása miatt is. Sok olyan tragikus sorssal találkoztak személyesen is, mint amikor valaki, aki napokkal azelőtt veszítette el családtagját, zokogva rettegett a pozitív eredménytől. Ezt vele ott átélni nekik sem volt könnyű.
Mihelyst a járványügyi szabályozás megengedi, megtartják a nyílt napot, mert szeretnék játékosan megtanítani a gyerekeket is arra, hogyan kell alaposan kezet mosni, kommunikációs rutinjuk pedig segít majd abban, hogy a védőruhába öltözés, a mintavétel bemutatása eléggé figyelemfelhívó legyen, tudatosuljon bennük: ők sincsenek biztonságban.
Sajószentpéter polgárai nevében én a magam módján ezzel a mentők napi beszélgetéssel mondok köszönetet a mentőállomás minden dolgozójának. És kívánok nekik egyre kevesebb munkát, mert a járványhelyzetnek és nekünk is az tesz jót, ha ők minél kevesebbet vannak munkában.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza