2021. június 1. (kedd) 07:57
Első lépés a holnap felé
Május a szerelem és a szeretet hónapja, amelyet az első és utolsó vasárnapja foglalja szép keretbe: az anyák napja, és a gyereknap. Az is szimbolikus jelentőségű, hogy a járvány okozta bezártság után a gyereknappal tettük meg az első – kicsit még félénk – lépésünket a szabadság és a holnap felé. Amíg gyerekek vannak, reménykedhetünk, hogy jövőnk is lesz. A mai gyermeknap eredetéhez 1920. április 23-ig kell visszamennünk az időben, amikor is Törökországban először tartottak ehhez hasonló ünnepet. Majd az 1925. évi genfi Gyermekjóléti Konferencián hivatalossá váló gyermeknapot Magyarországon 1931 óta rendszeresen megünnepeljük. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben határozatban javasolta a világ országainak, hogy mindenhol tartsanak évenként egy egyetemes gyermeknapot, amikor megemlékeznek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, ahol szükség van rá, ott a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelmekről. A nemzetközi gyermeknap (Universal Children’s Day) az év más-más napja, a legtöbb országban június elseje, nálunk 1950-53 között június első, azóta május utolsó vasárnapja a kiválasztott nap, ez évben tehát május 30. Sajószentpéteren is sokéves hagyomány, hogy ezen a napon minden róluk szól, igyekeznek a különböző, a gyerek által kedvelt programokkal kedveskedni. Sajnos tavaly ez elmaradt, sőt még az idei megszervezéséhez is eléggé bizonytalan feltételek között foghattak hozzá. Végül azért – mint a mesékben is – minden jó, ha a vége jó: ha nem is a járvány előtti módon, de végül teljesen szabadon - az Európai Unió Széchenyi 2020 „Befektetés a jövőbe” nevet viselő programjának támogatása mellett - a szervezők vendégül láthatták az érdeklődő gyerekeket és kísérőiket a művelődési ház udvarán. A programok lebonyolítását ezen kívül – kissé ijesztgetős, borult ég mellett – szerencsére az időjárás is támogatta, így a vasárnapi ebéd, és a szieszta után a város első „poszt-pandémiás” rendezvénye, a városi gyermeknap megnyithatta kapuit. Ekkor már várta a gyerekeket a hatalmasra felfújt ugrálóvár-csúszda, és három helyszínen egy-egy kis kézműves műhely. Míg az előbbi helyszínen bátorságukról, addig az utóbbiakon kézügyességükről adhattak számot a kisebb-nagyobb gyerekek. Miután belefáradtak a játékba, a szabadtéri színpad előtt egy kicsit kifújhatták magukat, mialatt odafent két társulat igyekezett felvidítani őket: az Aranykapu Bábszínház mesélt Paprikai Jancsiról, majd a régi ismerősünk, a Csiribiri együttes szokása szerint interaktív koncertjén meg is mozgatta a vállalkozó kedvű gyerekeket színpadon és az előtt egyaránt. Reméljük, hogy az első lépést hamarosan követheti a többi is, és egyre több rendezvényen feledhetjük el az egy éves bezártságunkat, és örülhetünk majd közösen a visszanyert szabadságunknak. És talán nem sokára ezt az egész rémes vírust is mindörökre elfelejthetjük.Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza