A nőket köszöntjük

A világ számos országában már 1917, Magyarországon pedig 1948 óta szentelnek az évből egy napot arra, hogy megünnepeljék a Nemzetközi Nőnapot. Az ENSZ közgyűlése – kissé megkésve – 1977-ben ismerte el a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmeket, s tette március 8-át hivatalosan is a nők jogai és emellett a nemzetközi béke világnapjává.

A nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem, és egyben a nap történetét kutatva az 1857. március 8-ig kell visszamennünk az időben: ekkor New Yorkban a textilipari munkásnők tüntetésen álltak ki, és sztrájkoltak a munkakörülmények javításáért, és a magasabb bérekért. Erre emlékezve tartották meg 1909. február 28-án, vasárnap, az Egyesült Államokban az első nemzeti nőnapot. 1910-ben, a II. Internacionálé VIII. kongresszusán  arról is határoztak, hogy a nők választójogának kivívása érdekében az év egy – akkor még meg nem határozott – napján nemzetközi nőnapot tartanak.

A nap meghatározásában nagy szerepet játszott 1917. március 8-a is, amikor Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Néhány nap múlva célt értek: a II. Miklós cár lemondása után létrejött polgári kormány szavazójogot biztosított az orosz nőknek. (A sors galád játéka, hogy éppen az oroszok által indított, már egy éve tartó háborús agresszió miatt most a nemzetközi béke napját sem tudjuk jó szívvel megünnepelni a nőnappal együtt.)

A nők kezdetben egyenjogúságért, a választójoguk megszerzéséért demonstráltak, amelyet még Európa minden országában sem volt egyszerű elérni: Finnországban már 1906-tól, míg Liechtensteinben csak 1984-től szavazhatnak! Állandó küzdelmük ma is tovább folytatódik, csak már elsősorban az egyenlő esélyek és bérek mellett a társadalmi megbecsülésükért, a megkülönböztetés, valamint a velük szembeni verbális, sőt fizikai erőszak ellen kell felvenni a harcot. Ebben segítségükre kell lennünk, hogy ne csupán szavakban, jól hangzó pártszlogenekben legyen jobb a társadalmi helyzetük, hanem tettekben is nyilvánuljon ez meg. Kezdetnek legkevesebb, amit ezért tehetünk, hogy legalább ezen a napon egy szál virággal, néhány jó szóval köszönjük meg minden barátnőnek, feleségnek, édesanyának, nagymamának, testvérnek és unokának, hogy megszépítik életünket.

Március nyolcadika a harcos napból napjainkra már inkább egy bensőséges tavaszi ünneppé szelídült. S mint a tavasz éleszti újjá a természetet, a nők úgy varázsolják ünnepnappá mindennapjainkat, az életünket. E napon köszöntsük hát őket, akiknek a hétköznapokban – legyenek költők, vagy múzsák; vezetők, vagy beosztottak, tanárok, vagy diákok; orvosok, vagy asszisztensek; mérnökök, vagy kétkezi munkások – ugyanúgy helyt kell állni a munkahelyeiken, mint a férfiaknak, de többnyire őket még második műszakban várja a család, a gyereknevelés terheinek nagyobb része is. Köszönjük meg nekik a családi fészek melegét, tiszteljük, szeressük őket. És ha lehet, ne csupán az évnek ezen az egy napján.

Kiss B.