Egyenlőség, szabadság, testvériség

A magyar országgyűlés 1991-től, ám lelkében a magyar nép már 1860 óta (a hivatalos politikai akarattól függetlenül) nemzeti ünnepének tekinti március 15-ét. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, és a modern magyar parlamentarizmus születésének napját. És amire ma már a 12 pont közül éppen a legelsőt (bizonyára nem minden ok nélkül) elfeledve szinte egyetlen szó erejéig sem térnek ki az ünnepi beszédekben: egyben a szabad magyar sajtó napját is. 

Az 1848. év első néhány hónapjának – „Népek tavasza” névvel illetett – európai forradalmi események hatására március 15-én a „Pilvax-kör”, vagy „márciusi ifjak” néven a történelembe bevonult fiatalok vezetésével Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom. Célja a függetlenség kivívása és az alkotmányos berendezkedés megteremtése, a magyarországi reformelképzelések törvényes úton történő megvalósítása volt. Követeléseiket 12 pontban foglalták össze (ezek közül sokak tapasztalata szerint néhány napjainkban is aktuális), és Petőfi Nemzeti dal című költeményével együtt, cenzúra nélkül kinyomtatták, majd sokszorosították. A nap eseményeinek (néhány legendát is tartalmazó) részleteit, valamint a szabadságharc kimenetelét sokan ismerhetjük. Azt is sokan tudják, hogy e nap a magyar trikolor (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) kokárdával együtt a magyar szabadság jelképe. Ma is, mert a „Mit kíván a magyar nemzet” normálisan gondolkodóknál 175 év múltán is aktuális akaratot hordoz: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” 

Erre a napra emlékezett 2023. március 14-én 11 órakor Sajószentpéter városa a Kossuth Lajos Általános Iskola tornatermében megrendezett városi ünnepséggel. Demeter Zoltán, a térség országgyűlési képviselője ünnepi beszédében megemlékezett a 175 évvel ezelőtti nap eseményeiről, történelmi jelentőségéről, valamint jelentős alakjairól, külön is kiemelve a kétszáz éve született lánglelkű költő, Petőfi Sándor hazaszeretetét. 

 „Őseink példát mutattak összefogásból, önfeláldozásból és hűségből, amiből ma is merítenünk lehet. Most magunk is érezhetjük a szabadság felelősségét, amelyet nem kapunk ingyen, és soha nem volt könnyű magyarnak és szabadnak lenni egyszerre.” – mondta. Majd arról beszélt, hogy a „szabadságunkért, önállóságunkért, szuverenitásunkért, a nagyhatalmak ellen ma is, újra és újra meg kell küzdenünk. Akik hol katonailag, hol gazdaságilag kívánják csorbítani önállóságunkat, és pénzt, fáradságot nem kímélve azon dolgoznak, hogy hozzájuk hű embereket juttassanak hatalomba. Ezek a birodalmak meg akarják mondani, hogy miként neveljük gyerekeinket…”  

Ezt követően a vendéglátó iskola diákjainak zenei, és prózai elemekből, drámai hatásokból kitűnően megkomponált ünnepi műsora következett, amely Ádámné Farkas Andrea, Orosz Marianna, Szakszon Csaba, és Jánosdeák Kristóf munkáját dicséri, s amely felelevenítette az 1848-as eseményeket, a szabadságért folytatott küzdelmeink dicsőségét, emberi tragédiáit. A nagyszerűen sikerült műsor a közönséget is megérintette, amit a jól megérdemelt, hosszú, ütemes vastaps bizonyított. 

Az ünnepség zárásaként a jelenlévő ünneplők az iskola udvarán található Kossuth-domborműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Kiss B.

Fotógaléria