Kamarakiállítás a Lévay könyvtárban

A Lévay József Városi Könyvtár emeleti nagytermében 2023. szeptember 14-től október 20-ig szakrális tárgyú festmények és grafikák fogadják a képzőművészet kedvelőit és a betérő olvasókat.

Nagyszerű kezdeményezésnek lehetünk tanúi, hiszen a múlt század közepe óta számos Sajószentpéterhez kötődő ismert, és elismert képzőművész szerzett nevet magának Magyarország határin kívül is, mint – a teljesség igénye nélkül az ismertebbek – Lukovszky László, Feledy Gyula, Demeter István, az éppen 90 évvel ezelőtt született Barczi Pál, vagy a kortárs Góré Szabina. A sort pedig bátran folytathatjuk Orosz Ottóval (annak ellenére, hogy ő magát csak rajzolgató civil emberként aposztrofálja), aki nemrég nemes gesztust gyakorolva életműve nagy részét a város intézményeinek ajándékozta. A mostani, közel harminc alkotásból álló kamara-tárlat anyagát az ő szakrális témákat feldolgozó, nagyobb részt festményeiből, kisebb részt grafikáiból válogatta.

A Sajó TV-nek adott interjúban képeinek témaválasztását az öngyónással - hogy ebben a korban az ember bizony már kénytelen szembenézni, hogy az élete véges -, a figyelemfelkeltően élénk színvilágot pedig a várható érdeklődőknek szintén a korával, látásuk romlásával magyarázta. Ez azonban véleményem szerint csupán féligazság, hiszen aki sok alkotásával találkozhatott már, tudja, hogy mindkettő jellemző volt rá a korábbi időszakaiban, és az általa profánnak nevezett képein is. A családjukhoz ugyanis már akkor is közel állt a kereszténység gyakorlati (és nem csupán a ma újra divattá vált politikai) szolgálatú megélése.

Ugyan a helyi Hunyadi és Kossuth iskolák szakkörös diákjainak – akik már csoportosan meglátogatták a kiállítást – még jó a látásuk, de abban sajnos igaza van, hogy inkább a már korosabb generációk érdeklődnek a klasszikus műveltség körébe tartozó (képzőművészeti, zenei, irodalmi) alkotások iránt. Ezt többek között Kádas János is igazolta ottlétemkor: „Ezeket a képeket látva azokon is szakrális hangulat uralkodik el, akik egyébként nem éppen vallásos beállítottságúak. Ilyenkor erősödik fel az emberben az a kérdés, hogy miért nincs a városnak egy galériája, vagy egy kisebb helytörténeti múzeuma?”

Azt hiszem, hogy ennél nagyobb elismerés nem kell a kiállítás megrendezésének igazolásához. Amelyen két alkotást magam is külön kiemelnék. Az egyik az az egyedi kép, amely ötvözete a Demeter István plébános-költő-festőművész vázlatának a kápolna „Keresztút”-jához, és az Orosz Ottó róla  készített grafikájának. A másik pedig a „Corpus” nevet viselő, két-és háromdimenziós (utóbbi egy kicsi faragott Krisztus-szobor) alkotás. Ezek méltán számot tarthatnak mások érdeklődésére is. Ezért bíztatok bátran mindenkit, hogy szabadidejéből szánjon rá egy fél órát, látogasson el a könyvtárba, és merüljön el egy olyan - a képek által közvetített - világban, amely első látásra akár zaklatottnak tűnhet, de valahol mégis mindegyikben felfedezhetjük a felénk áradó nyugalmat. Megéri, az élmény mindenkit kárpótol majd.

Kiss B.