Nyuszi ül a hóban

Húsvét – az Újszövetség tanítása szerint Jézus pénteki keresztre feszítése utáni harmadik napon történő feltámadására emlékezés – a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe. Bár a nagypéntek ünnepnappá tételével négynapos a hétvége, valójában a hamvazószerdával kezdődő és pünkösddel lezáruló hetven napos ünnepkör, a Septuagesima (jelentése: hetvened) egyik eleme. 

A húsvét eredete a héber nyelven pészahnak nevezett ünnepre (magyar jelentése: kikerülni) vezethető vissza, amellyel az egyiptomi rabságból való szabadulására emlékezett a zsidó nép. Egykor a két ünnep időpontja egybe is esett, míg a 325. évi első zsinat határozata húsvét ünnepének napját a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapra nem tette. Akkor ennek meghatározására azonban jelöltek ki pontos módszert, így az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Számítása bonyolult volt, és nem illeszkedett mindig pontosan a csillagászati napéjegyenlőséghez. A 6. században  Dionysius Exiguus alkotta meg azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a időpont kiszámításának. Az 1581-es egyházi kánon a niceai zsinat határozatát megerősítette, és az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház máig ehhez tartja magát. (Ma viszont törekvések vannak arra, hogy újra egy napon ünnepeljenek a keleti és nyugati keresztyének.) Ez alapján mozgó ünnepként március 22. és április 25. közé eshet, 2023-ban ez a nap április 9. A húsvét ünnepét megelőző negyven napos bűnbánati nagyböjt utolsó hete a nagyhét, ennek egyik kiemelt ünnepnapja a nagycsütörtök. E napon, amikor „a harangok Rómába mennek” (elhallgatnak, és csak szombaton szólalnak meg újra) Jézus utolsó vacsorájára, elfogatására, majd a Golgotára vezető keresztútjára emlékezünk. A másik kiemelt – a 2017 óta Magyarországon munkaszüneti – nap a nagypéntek, Krisztus halálra ítéltetésének, valamint keresztre feszítésének a napja. Húsvét vasárnap, a keresztre feszítés utáni harmadik nap, Krisztus feltámadásának a napja, amivel – ahogyan nap, mint tapasztalhatjuk: nem szabadította ugyan meg a világot a szenvedéstől, de – megváltotta minden ember bűnét. Húsvét hétfő legismertebb és egyben legelterjedtebb hagyománya a locsolkodás, amelyről első írásos emlékek a 17. századból maradtak ránk. E szokás alapja a víz megtisztító, megújító erejében keresendő. A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelyek eleme szintén a feltámadás, az újjászületés. 

Azt ugyan lassan már kezdjük megszokni, hogy a húsvéti ünnepek közeledtével barátságtalan arcát mutatja az időjárás, de hogy akár hógolyózzunk locsolkodás helyett, ahhoz azért nem kellene hozzászoknunk. (Már csak a lefagyott rügyek miatt sem.) 

Az ünnephez kötődő népszokások (sonkafőzés, tojásfestés) halványulnak ugyan, a magyar hagyományoknak megfelelő, ruhaáztató locsolkodást pedig most senkinek sem ajánljuk, de legközelebbi rokonait, ismerőseit, barátait azért ki-ki látogassa meg, úgyis egyre ritkulnak azok az alkalmak, amikor személyesen is szót válthatunk egymással. A gyerekek pedig hadd örüljenek a megkapott, vagy megtalált csokiból készült nyusziknak és tojásoknak. 

Kiss B.