Sajószentpéter anno (49. rész)
Sajószentpéter negyedszázaddal a háború után
Sorozatunk előző részében Sajószentpéternek tíz évvel a háború utáni állapotáról ejtettünk néhány szót. Nézzük meg most, hogy mi változott a település életében negyedszázaddal a nagy világégés, másképpen a „felszabadulásunk” után. Az én korosztályom tagjai közül nagyon sokan Moldova György könyvei alapján kedveltük meg a szociográfiai írásokat. A ma már egyre inkább visszasírt „átkosban” ezekből igyekeztünk – némi kritikai távolságtartással – tájékozódni a pártpropaganda mögött szerényen meghúzódó valóságról. Úgy gondolom, akkor többnyire sikerrel jártunk. (Ezzel sajnos ma talán még több gondunk akad.)
Egy hasonló igénnyel megírt társadalmi számvetés (sorozatunkban egymás után a harmadik) jelent meg az Észak-Magyarország 1969. december 10-i számában Lévay Györgyi tollából:
„Községről községre
Sajószentpéter az iparvárosok árnyékában
- Modern gyár a bányászfaluban
- Szépül a község
- Otthon maradnak a fiatalok
A bányákból fekete pórusú, hajlott hátú emberek ballagtak hazafelé; a gyárból pirosra erőltetett szeműek, akiknek jólesett a levegő hűvöse; a Dadányi-birtokról napcserzette bőrű, izzadtságtól, vagy esőtől vizes ruhájú emberek. A bánya, a gyár és a földek mindig juttattak annyit, hogy átlagos körülmények között éljenek a népes családok. Ezért a bányász fia bányász, a gyárban dolgozóé gyári munkás, a paraszté paraszt lett. Ez a szigorú rend sokáig tartotta magát.
- december 10-én este a pincesorok és Miskolc felől megindultak a felszabadító szovjet csapatok. A mai napon 15 ezren ünnepeik a negyedszázados szabadságot.
1.
A népes, nagy kiterjedésű község 1949-ig járási székhely volt. A község lakói ma is fájlalják egy kicsit, hogy megváltak ettől a címtől. Ha járási székhely lenne Sajószentpéter, már város lenne — mondják. A tanács vezetői azonban elégedettek a község fejlődésével.
— Kedvezőtlen körülmények között is szép eredményt értünk el — mondja Jakkel Béla vb-titkár. — Sajószentpéteréhez hasonló iparral nem minden község büszkélkedhet.
A kedvezőtlen körülményeket mindenki érti anélkül, hogy kimondaná valaki: a két város — Miskolc és Kazincbarcika — közelsége.
2.
A felszabadulás után a Bükkaljai Bányaüzem három aknája, a fejlődő üveggyár és az 1949-ben megalakult Új Élet Termelőszövetkezet adta a sajószentpéterieknek a munkalehetőséget. A szorgalmas emberek és a jól jövedelmező bánya hamarosan előrelendítette a községet. Modern lakótelepet építettek, amely most már szinte teljesen összenőtt Kazincbarcikával. Orvosi rendelők, könyvtárak, óvodák, iskolák, bölcsődék, ABC-áruházak és művelődési házak épültek a