Sajószentpéter anno (59. rész)

Kultúra és munkaverseny

ÉM – 1955-02-08

„Sajószentpéteri művészeti csoportok a felszabadulási munkaverseny sikeréért
A sajószentpéteri bányatelepi kultúrotthon mindig ismert volt arról, hogy bármelyik este kereste fel a látogató, serény készülődésben találta a különböző művészeti ágak tagjait. A tél folyamán kissé visszaesett a munka. Most a felszabadulásunk 10. évfordulójára való lelkes készülődés légkörében újból felfelé kezd ívelni munkájuk. A művészeti dolgozók új színdarabokat, ének-, zene- és táncszámokat tanulnak, hogy minél színvonalasabb előadásokkal szórakoztassák dolgozó társaikat.
Az elmúlt hét szombatján a 31 tagú énekkar a pedagógusok közreműködésével — akik zongorajátékukkal, hegedűszólóikkal színesítették az előadást — hangversenyt rendeztek. Mint a közönség tagjai mondották, a hangverseny beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az énekkar tagjai és vezetője, a közreműködő pedagógusok a fel-felcsattanó tapsviharon mérhették le egyes számaik sikerét, azt, hogy a bányatelep lakói menynyire szeretik a komoly muzsikát.
A művészeti szakkörök most új előadásra készülnek. Február második felében vidám „tarka estet“ rendeznek a színjátszók, táncosok és az énekkar közreműködésével. Az énekkar például Jánosdeák Mátyás igazgató-tanító vezetésével fonóesti jelenetre készül. Az örökszép népdalcsokrot népi játékokkal kötik össze. A színjátszók külön előadásra is készülnék. Soós György: „Pettyes” című vígjátékának tanulását kezdték meg. A kulturmunkások nemcsak a kultúrotthonban tartanak előadásokat. A sajószentpéteri bányákban sokan dolgoznak olyanok, akik messze fekvő községekben, például Rakacán, Szerencsen laknak. A kultúrmunkások többször felkeresik, s előadással köszöntik őket, s hozzátartozóikat is. A bányászok hálás szívvel köszönik meg minden esetben e kultúrcsoport kedveskedését.
Gyakori eset, hogy amikor a jól termelő bányász feljön a föld mélyéből, meglepve látja: többen várják őt. A kultúrcsoport tagjai rigmusokkal, dallal, zenével, tánccal köszöntik azokat, akik legjobban dolgoznak. A bányászoknak igen jól esik ez a figyelmesség, munkájuk értékelését, elismerését látják benne. A II. Aknán például a bányászok igazán nem bánnák, ha akár minden műszak végén ott találnák a kedves „kultúrosokat“. A köszöntés rendszerint igen hangulatosan fejeződik be. A férfiak derékon kapják női munkatársaikat, s olyan csárdásokat vágnak ki, mintha nem is nehéz munkából jönnének. És ami a fő, a vidám percek után jobban megy a munka is”.