Sajószentpéter anno (64. rész)

Egy lépés a várossá válás felé

Sajószentpéter, az egykori országosan is jelentős, hosszú ideig mezővárosi rangot viselő, járásközpont szerepét is betöltő települést az 1950. évi közigazgatási átszervezés meglehetősen lefokozta. Mindenkori vezetői és lakosai ebbe nem törődtek bele, és mindent elkövettek, hogy az immár újra község minél többet visszanyerjen egykori rangjából, szemük előtt célként mindig a városi cím visszaszerzése lebegett. Ehhez az első igazán nagy lépést – rengeteg munka árán, amelyet a helyi gazdasági szereplőkkel karöltve elvégeztek – pontosan két évtized múltán tehették meg, azzal, hogy a nagyközségi címet újra visszakapták. Aztán majdnem újabb két évtized telt el, hogy bebizonyíthassák, hogy Sajószentpéter méltó arra, hogy visszanyerje régi dicsőségét, a városi rangot. De ez már egy másik történet.

A nagyközséggé avatás ünnepségéről az Észak-Magyarország 1970. február 27-én megjelent számában számolt be olvasóinak:

„Mérföldkőhöz érkezett Sajószentpéter

A 13 ezer lelket számláló, egyre izmosodó iparral rendelkező, nagy múltú település, Sajószentpéter történetének sorsfordulóját jelenti majd 1970. február 26. Tegnap történt, hogy a zászlódíszbe öltözött Petőfi Sándor Művelődési Központ színháztermében ünnepélyes tanácsülést tartottak a nagyközséggé avatás alkalmából.

E jelentős eseményre meghívták a tanács választott testületén kívül a helyi gazdasági és társadalmi szervek képviselőit, és a lakosságot is. Ott volt a tanácsülésen Bialis József, a Miskolci járási Pártbizottság első titkára, dr. Kardos Sándor, a megyei takács vb titkára. Juhász Sándor, a járási tanács vb-elnöke, valamint Valaska László országgyűlési képviselő.

Az ünnepélyes tanácsülés részvevőit az úttörők köszöntője után Jakkel Béla, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke üdvözölte, majd dr. Nagy Sándor, a községi tanács vb-elnöke mondott beszédet. Visszapillantott az elmúlt húsz esztendő változásaira, s elmondotta: ez Sajószentpéter átalakulásán, állandó fejlődésének jellemző adatain merhető le igazán. A tanácsok megalakulásakor, az akkor alig hétszáz lakosú község rendezetlen utcáival, elavult lakóházaival, szociális, kommunális ellátás hiányával küzdve — bizony siralmas képet mutatott. Annak igazán csak a korábban elszármazott, és ma visszalátogató patrióták lehetnek tanúi: mily változáson ment keresztül az elmúlt két évtized alatt a Miskolc közelsége ellenére is egyéni arculatát megőrző, és azt az adottságok kihasználásával tovább alakító és fejlesztő Sajószentpéter.

Az ünnepi szónok ezután beszélt az immár nagyközségi rangot elnyert település fejlődésének távlatairól, az idei tervekről és a tanács megnövekedett felelősségről is.

A megyei tanács határozatáról szóló díszoklevelet — mely az új elnevezés és a rangos cím lényegét fogalmazza meg — dr. Kardos Sándor vb-titkár adta át a helyi tanács vezetőinek. Az ünnepség kedves mozzanatai voltak azok a rövid köszöntők és ajándékok, melyeket az üveggyár, a helyi értelmiség képviselői és a legfiatalabbak, az óvodások nyújtottak át az immár nagyközségi tanácsnak.”

Kiss B.

Kép forrás: Észak-Magyarország