Sajószentpéter anno (77. rész)

Főispáni vizit Sajószentpéteren

Sorozatunkban egy újabb epizód bizonyítja azt, hogy az ország felszabadulása után milyen nehézségekkel kellett megküzdenie annak a hatalomnak, amelynek elégedetlenségek, sokszor „reakciós” támadások közben kellett konszolidálnia a politikai viszonyokat, miközben az országot fizikailag is talpra kellett állítani: egyre fogyó élelmiszerkészletek mellett újjáépíteni a közlekedési hálózatot, minél előbb elindítani az ehhez legszükségesebb feltételt, az energiát biztosító ipari termelést, elsősorban a szénbányászatot.

Hogy ez nem ment nehézségek nélkül, azt Rónai Sándor közellátási miniszter is elismerte a szociáldemokraták megyei értekezletén: „Hogy ezeknek az intézkedéseknek nyomán nem mutatkoznak olyan kézzelfogható eredmények, amilyenek után sokan vágyódtak, annak legfőbb oka az, hogy romokból kell felépítenünk az országot. (…) A múlt rendszer rombolása nemcsak abban mutatkozik meg, hogy romokban hevernek gyáraink, hídjaink, vasútaink, hanem kifejezésre jut a lelkekben is.”

Ezért is igyekeztek mindenütt ott megjelenni, ahol szükségét érezték a beavatkozásnak. Ezért látogatott el a miniszterelnök is Sajószentpéterre (egy korábbi részben már beszámoltunk róla– a szerk). Ezt készíthette elő egy megyei főispáni vizit is, amelyről Felvidéki Népszava 1945. május 17-én számolt be:

„Oszip főispán a sajószentpéteri bányászok között
A „fekete gyémánt” biztosítja a borsodi nép megélhetését — Internáló táborba kerülnek a feketézők — Félre kell állítani azt a tisztviselőt, aki nem a közérdeket szolgálja

Oszip István elvtárs, főispán, közellátási kormánybiztos a sajószentpéteri járás közellátási ügyeinek kivizsgálása céljából kiszállt Sajószentpéterre. Tárgyalt a Nemzeti Bizottság tagjaival és a politikai pártok kiküldöttjeivel, majd látogatást tett a bányatelepen a bányába menő és a tárnából feljövő bányamunkások között, akik előtt beszédet mondott.

— A sajószentpéteri járás a megye egyik leggazdagabb járása, mert megvan a „fekete gyémántja”. Ott van azonban a hiba, hogy hiányzik az emberekből az egyetemes összefogás. A Vörös Hadsereg felszabadítása folytán a munkásság visszanyerte szabadságát, amiért évtizedeken át hiába harcolt.

— Most itt az alkalom a szabad és maradéktalan összefogásra. Be kell látnunk, hogy egyedül az egymást segítő teljes munkakifejtés által teremtődik meg minden.
Ha összefogva fokozzuk a termelést, ismét jobb helyzetbe kerülünk, a munkaeredmény folytán több lesz az ipari termelvényünk és meglesz a lehetősége annak, hogy az ipari termelvény, ez esetben a szén, elcserélhető lesz szomszéd vármegyék mezőgazdasági terményeivel.

Hangoztatta a főispán, hogy a szomszéd agrár vármegyékkel folytatott tárgyalások eredményeként szénért, vasért ezek a vármegyék készséggel felcserélik meglévő mezőgazdasági áruikat.
Ez az árucsere azonban nem történhetik meg egyéni üzletek lebonyolításával.
Egységes irányítással történik meg a Közellátási Bizottság útján a bányavidék, iparvidék és mezőgazdasági területek termelvényeinek kicserélése és a szükséges helyre való eljuttatása. A mai kereskedelem nem más, mint gyilkos és kis egzisztenciákat teljesen tönkre tenni akaró lánckereskedelem. Mindent, elkövet, hogy internálótáborba juttassa a feketézőket és a lánckereskedőket.

Hangoztatta azután a főispán, hogy a demokrácia nem abból áll, hogy az adófizetést szüntessük meg.

A közigazgatás újjászervezéséről szólva kijelentette, hogy

a közigazgatás tagjainak újra választásánál mindenkinek ébernek kell lennie.
Akinél látják, hogy nem a közösség érdekét szolgálja, nem való irányításra, azt félre kell tenni. Egyformán szenvedő magyarok vagyunk, tehát a közhivatal egyformán bánjon mindenkivel kivétel nélkül.”

Kiss B.