Sajószentpéter anno (93. rész)

A Borsodi Bányász alapításának ünnepe(i)        

A bányaipar fejlődése lehetővé tette, hogy egy borsodi faluban akkoriban a megye és az ország egyik ismert, sikeres sportegyesülete létrejöhessen. Ennek negyven éves jubileumát ünnepelték Sajószentpéteren, amelyről a Nemzeti Sport 1963. október 14-én megjelent számában tudósított:  

 „40 ÉV UTÁN – ÖRÖM         

Már a belépés pillanatában ünnepi hangulatot teremtett a sajószentpéteri kultúrotthon helyiségében a sok-sok színes virág, a színes zászlók sokasága, a küldött- közgyűlés résztvevőit köszöntő felírás. A 40 éves jubileumát ünneplő Borsodi Bányász ünnepi küldöttközgyűlésén.

Ott volt mindenki, akit a tagok szavazata azzal tüntetett ki, hogy a magyar sport fordulópontján fontos határozatokat hozó összejövetelen a sportot kedvelő bányászokat képviselje.

Pedig ezen a napon is sokan szálltak a föld mélyébe, hogy felszínre hozzák az ipar kenyerét, a szenet. Az ünnepi taggyűlés beszámolójának az első mondata is a termelési terv teljesítéséről szólt. Megemlékezett azonban a sportolók nagyszerű helytállásáról is. Elmarasztalta viszont azokat, akik kis számban ugyan, de rombolják a sportolók erkölcsi tekintélyét, sportszerűtlen magatartásukkal, a munkához való rossz viszonyukkal.

Ezen az ünnepi közgyűlésen valamennyien felsorakoztak az új magyar sportszervezet, a Magyar Testnevelési Szövetség mellé és elhatározták, hogy maradéktalanul végrehajtják célkitűzéseit. Ahogyan múlott az idő, s gyarapodtak a felszólalások, úgy alakult ki bennünk is a vélemény: az ünnepi külső belső tartalmat is jelent ennél a sportkörnél.

A szép eredmények, a sportkör töretlen fejlődése mellett elismerték a munkában mutatkozó hibákat is.

Itt, Sajószentpéteren hagyománya van a dolgozók rendszeres foglalkoztatását biztosító tömegsportnak.

(…) Először került a labdarúgó szakosztályhoz mesteredző Albert József személyében. Feladatául kell kitűzni, hogy a helyi körülményeket jól ismerő edzők bevonásával készítsen tervet a labdarúgók neveléséről, az utánpótlás képzéséről.

Szívbe markolóan megható volt az a kedvesség, ahogyan a sportolók nyilatkoztak Feldbauer Károlynéról, a rendkívül figyelmes szertárosnőről, akit a halál hirtelen ragadott ki a sportolók köréből. Mintha édesanyjukat vesztették volna el, olyan ragaszkodással, tisztelettel beszéltek a mindnyájuk által nagyon szeretett Erzsike néniről.

Beszéltek azokról a tervekről, amelyek elősegítik a sportköri munka színvonalának emelését. Új kézilabda-pályát terveznek, a kézilabda-pályából pedig teniszpályát építenek a bányászgyerekeknek. Felújítják az atlétikai versenypályát is.

De egyet nem tudnak megoldani kizárólag társadalmi munkával. Pedig ez kulcskérdés Sajószentpéter további fejlődésének. 3000 gyerek jár itt általános iskolába, s nincs a bányatelep iskoláinak tornaterme. Szívesen adnák a bányászok két kezük alkotó munkáját, de ilyen komoly építményt társadalmi munkával felépíteni nem lehet. Ehhez a felsőbb szervek anyagi támogatása is szükséges. (…)”  

Hogy az egyesület pontosan mikor alakult meg, én magam pontosan nem tudom. Ugyanis a száma alapján 1923-ban, ugyanakkor a Déli Hírlap 1970. január 12.-én megjelent cikke szerint („50 éves a Borsodi Bányász - Jubileumi közgyűlés Sajószentpéteren”) 1920-ban. Ezzel szinkronban a csapatzászlón is ez az év szerepel. Az 1923. évet erősítheti a Miskolci Reggeli Hírlap 1923. május 29-i tudósítása, amelyben először jelent meg újságban a klub neve: „A Rendőrségi Atlétikai Club footballcsapata f. hó 27 én a Sajószentpéteri Bányász SC csapatával játszott barátságos mérkőzést, amely a Rendőrségi AC győzelmével végződött (2:0).”  Ugyanakkor a Sajószentpéteri Bányatelepi Torna Kör – mint jogelőd – hivatalos alapító okirata 1925. március 22-én, a belügyminiszteri jóváhagyás pedig 1926. március 10-én született meg, és ekkor neveztek be először szervezett bajnokságba. Korábbi okiratot, és az 1923 előtti időkből másik jogelődöt pedig nem találtam, ugyanis a többi sajószentpéteri csapattal (SISE, SILCS, SÜMSE) egyidőben is létezett az SBTK.   Itt ezek miatt számomra - a mai divatos szóhasználattal élve - valahogy nem jön ki a matek.

Kiss B.